A nyelvtudásnak a mérésekben és értékelésekben felhasznált modelljeit illetően már meglehetősen részletes képet rajzoltunk az ezt megelőző részben (V/2. A nyelvtudás szerkezete: modellek, konstrukciók, építmények). Amiért mégis érdemes ugyanebben a fejezetben még egyszer elővenni a nyelvtudás mint célképzet fogalmát, az az azonosságok és különbségek kérdése. Úgy tűnik, sem az egyéni, sem a társadalmasított nyelvtudásváltozatok nem férnek bele az eddigi konstruktumokba. A vizsgált modellekről inkább csak azt állíthatjuk, hogy képzeteik érzékelhetően az irányított nyelvtanulás hatása alatt állnak. Ahogy a tanításban is, Lado idejében a struktúrák, az Oller-korszakban az integrált készségek, Bachman kortárs méréseiben pedig a kompetenciák után nyújtózkodtunk. Nem kétséges, hogy a nyelvtanítás-történet számos módszere, nyelvtanítási elmélete sikeresen ragadta meg ezeket a célképzeteket, de vajon indokolt-e, hogy a tesztek validitásának sátrait ugyanezek a sátorkarók tartsák feszesen? Feltehetőleg ez az oka a negatív tesztvisszahatásoknak, tanítás és tesztelés nem kívánatos egybefonódásának. Ugyanez a hasonlóság gyakran lehet oka annak a túlzott elvárásnak is, hogy egy általános készségvizsgáló teszt mégiscsak a tanításban exponált készségekből célozza meg a legtöbbet. Az ilyen beszűkült kívánságok esetén a legegyszerűbb, a nyelvtudás tényleges komponenseit mérő teszt is könnyen amorálisnak tűnhet. A modern tesztelésben a hipotéziseket és a célok kijelölését követően kötelező a szükségletelemzés, amely a legalaposabban képes feltárni egy vizsgálandó készség, képesség, jártasság valódi szerkezetét, mélységét, hierarchiáját. Különösen a szaknyelvi tesztelés előretörésével sikerült elszakadni a tanítás és tesztelés torzítást okozó túlzott közelségétől. Ez az elszakadás természetesen csak bizonyos határok között mozoghat, hiszen minden következetesen, szakmailag korrekt módon elkészített tesztből kikövetkeztethető a tesztépítők felfogása a nyelvtudásról (sőt gyakran még a nyelvtanulásról) is. Nem erkölcsös tehát egy populációt olyan tesztekkel értékelni, amelyek egy teljesen más felfogású korszakból származnak, és amelyek esetleg teljesen más célokra készültek. Vagyis a túlzott közelségből, illetve túlzott távolságból fakadó diszkrepanciák egyaránt károsak a nyelvi tudásszintmérésekben.