A gyermekek fejlesztése az intézményes nevelésben elsősorban a javításra koncentrál. Az anamnézist követő megfigyelések során megkeresik, melyek azok a területek, képességek, amelyekben a gyermeknek elmaradása van, majd fejlesztési tervet készítenek és megkezdődik fejlesztés. Tehát alapvetően hibakereső hozzáállásról beszélhetünk. A legnagyobb probléma abban rejlik, hogy csak a javításra koncentrálva próbálnak eredményeket elérni. A fejlesztés alapvetően javító és kompenzáló szemléletű. „Az igazi fordulat akkor jelenne meg, ha a gyerekeket nem a hátrányaik alapján definiálnánk, hanem az értékeik szerint, és a fejlesztésük alapját is az értékeik határoznák meg.”1 Sokkal könnyebben bevonhatók lennének a szülők, ha arról hallanának, hogy milyen értékeket fedeztünk fel a gyermekükben. Egy pozitív irányú szemléletváltásra van szükség. Az óvoda a maga speciális pedagógiai rendszerével, érzelmi biztonságot nyújtó környezetével új irányba terelheti a magyar tehetséggondozást az „értékbányászat” pozitív szemléletével. Az általános tehetséggondozás kiterjed minden kisgyermekre az óvodáskor végéig. Minden gyermekben van olyan adottság melyet érdemes megerősíteni, gazdagítani, ezeket az adottságokat kell megkeresni. A pedagógus kötelessége, hogy bátorítsa a gyerekeket, hogy a szülő is hinni tudjon gyermeke fejleszthetőségében.2