Takácsné Szabó Melinda

Gyerekjáték!

Logikai-matematikai tehetséggondozás játékba ágyazva óvodásoknak

5.1. A játék hatása a személyiség alakulására

A játéktevékenység óriási jelentősége különösen óvodáskorban vitathatatlan. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában kiemelt szerepet kapott a játék, valamint az értékközvetítésen alapuló differenciálás. Az óvodában a játék kétféle: a gyermeki világ sajátosságaira épülő spontán játék, amelyet maguk a gyermekek kezdeményeznek, szerveznek, valamint az óvodapedagógus által kezdeményezett játék, amelyet a gyermekek fantáziája, kreativitása visz tovább. Ebben a folyamatban az óvónő megteremti a lehetőséget az önálló felfedezésre, a tevékenységen alapuló tapasztalatszerzésre. Kísérletek által bizonyított, hogy a legeredményesebb fejlődés az érzelmi nevelésen, a játékos kreativitáson és a szociális készségeket fejlesztő tevekénységeken keresztül vezet, amelyek a fejlesztés útjai is egyben.1 Legkönnyebben a játék segítségével érhetünk el fejlődést úgy, hogy a gyermek észrevétlenül tanul, összefüggéseket talál, gondolkodik, következtetéseket von le. Az összefüggés a játék és a kreativitás szintjének megfeleltetése között egyértelműen bizonyított. A kutatók ugyanarra az eredményre jutottak e tekintetben. Az óvodáskorban különösen játékos gyermekek a későbbiekben átlagon felüli kreativitásról tettek tanúbizonyságot. Arra a megállapításra jutottak, hogy a kreativitás gyermekkorban a játékban mutatkozik meg.2 A kreativitás pedig a tehetség egyik fő összetevője.

Dienes Zoltán volt a matematikatanítás úttörője, aki először rámutatott arra, hogy játékokkal, eszközökkel, történetekkel, sőt tánccal sokkal hamarabb el lehet kezdeni a matematika oktatását. Úgy vélte, hogy csak 12 éves kor után jelenik meg az analizáló gondolkodás, ezért szükséges, hogy ezt a folyamatot a konstruálás előzze meg. Megalkotta az úgynevezett Dienes-módszert, mely a játékon alapul. A matematikatanulás hat szakaszát a Six Stages in the Process of Learning Mathematics című könyvében jegyezte le:

Szabad játszás (free play): ez minden tanulás kezdete, vagy annak kellene lennie. A gyermek így ismeri meg az adott a helyzetet, amellyel szembesül, próbálkozik, hibázik, majd újra próbálkozik. Szabadon teremt interakciót, szabadon próbál megoldást találni, tanulva a hibáiból, kitartással.
Játékok – szabály alapján (games): A próbálkozások következtében felfedez valamilyen szabályszerűséget, és e mentén hoz létre egy új „játékot”. Minden játéknak vannak szabályai, akár a gyermek alkotja meg őket a tapasztalataira építve, akár egy társasjátékról van szó.
Közös vonások, struktúra keresése, felismerése (searching for communalities): Ha a gyerekeket számos matematikai játékra késztetjük, eljön az a pillanat, amikor elkezdi ezeket egymással összehasonlítani. Célszerű több játékot tanítani nagyon hasonló szabályszerkezettel, vagy akár különböző anyagok felhasználásával, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy számos különböző megjelenésű játéknak van egy közös magja, amely később az adott játékok matematikai tartalmaként azonosítható. Ez a folyamat vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy a játékokhoz használt külső anyag kevésbé fontos, ami lényeges, az az egyes anyagok által megtestesített szabálystruktúra. A gyerekek lépéseket tesznek az absztrakció felé. Ezt a szakaszt összehasonlítási szakasznak nevezi.
Ábrázolás, reprezentálás (representation): Idővel az egyénben kialakul a vágy, hogy valamilyen formában reprezentálni tudja az általa felismert szabályszerűségeket.
Leírás, szimbolizálás, jelhasználat (symbolization): Ha valamilyen formában szemléltetni, ábrázolni tudja az ismereteket, olyan tulajdonságokat keres, amelyekkel igazolni tudja, hogy egy bizonyos műveletsor ugyanazt az eredményt hozza-e, mint egy másik műveletsor. Az ilyen „felfedezést” azután ellenőrizni lehet egy vagy több olyan játékban, amelyek ábrázolása a „felfedezést” eredményezte. Ezután egy elemi nyelvet lehet kifejleszteni a térkép ilyen tulajdonságainak leírására.
Formalizálás (formalization): Végül megpróbálja rendszerezni a tapasztalatait, ismereteit, axiómákat keres, majd téziseket alkot, és eljut a bizonyítás módjához.3

Szabad játszás! Hol is valósulhatna meg ez leginkább? Az óvoda szabadságában megfelelő tér és idő áll rendelkezésre a szabad játékra. Ki kell aknáznunk ezt a vissza nem térő időszakot, melyben biztosítottak a feltételek a kibontakozásra: a játékeszközök sokasága, a kortársak jelenléte, a szabad választás lehetősége, ahol csak az egyéni érdeklődés szab határokat. Dienes hangsúlyozta, hogy a tanulást a felfedezés örömével kell egyenlővé tenni a gyermekek számára.4 Az óvodai nevelésben valóban így tudna megvalósulni. A gyermek anélkül szívja magába az információk sokaságát, hogy az megterhelő lenne számára, hiszen azzal foglalkozik, ami a bensőjéből fakad: „játszik”, mindeközben felfedez, kísérletezik, elméleteket alkot, és megteremti bizonyításuk lehetőségét. Megteremti a saját világát, alkot. Olyan feltételeket kell teremtenünk, ahol a gyermek ötleteit kivitelezheti, gazdagon variálhatja, önmagától is rátalálhat dolgokra, a megszokottól eltérően láthat, újat hozhat létre, tehát teret kap az önmegvalósításhoz.

Piaget a fejlődés szempontjából vizsgálta mindezt. Ő fedezte fel, hogy egy fogalom kialakulásához hosszú időre van szükség. Számos, fogalommal látszólag össze nem függő tevékenységre van szükség a gondolkodás fejlődéséhez, mely nem tudatos, ez a játszás. Ebben szakaszban a gyermekekben az elemekkel való játék során alakul a fogalom, s nem is gondolják, hogy ez a játék segíti majd elő a környező világ megértését. A gyermek valóban „csak” játszik az építőelemekkel, vagy bármely más eszközzel miközben csoportosítja azokat alakjuk, méretük szerint, anélkül, hogy tudomást szerezne róla, hogy eközben már szert tesz azokra az információkra, amelyekből később alakul majd a szám- és a térfogalom. A második szakaszban már fokozatosan megvilágosodik a gyermek számára az irány, amelyet követve tapasztalatai összeépülnek egy értelmes egésszé. Ez a folyamat nem mehetne végbe anélkül, hogy a gyermek a fogalom alkotóelemeivel el ne játszadozna.5

A gyermek játékválasztását, annak struktúráját megfigyelve képet kapunk a gyermek érdeklődéséről, képességeiről. Mindez csak nyugodt, biztonságos körülmények között valósulhat meg, és természetesen nem elhanyagolható a csoportszobában található játékok sokfélesége, hiszen azokból tud a gyermek választani. A játékeszközöket gondosan kell megválasztani, úgy, hogy minden gyermek megtalálja az érdeklődésének megfelelőt. Egy matematika iránt érdeklődő gyermek számára fontos, hogy bármikor hozzáférhessen olyan játékokhoz, mint a logikai készlet, a tangram, a színesrúd-készlet, valamint a sakk stb. A konstrukciós játékok széles tárháza és a táblás játékok sokasága, szinte minden csoportszobában rendelkezésre áll, és a gyermekek ki is használják a lehetőséget. A gyermek átlagon felüli képességeit kihívásra kell késztetnünk kooperatív játékokkal, amelyek célirányosan fejlesztik a gyermek képességeit, kreatív adottságait.6 Még ennél is nagyobb értéket képviselnek a gyermekek által, az óvodapedagógus közreműködésével elkészített játékok, hiszen így a gyermek érzelmileg is kötődik hozzájuk, egy közös munka eredménye, melyben mindenki részt vehet. Ezeknek az eszközöknek kiemelt helyük van, ugyanis fejlesztő hatásuk mértéke óriási.

1	Uo. 35.
2	Duró Zsuzsa: „A sakk képességfejlesztő hatásának vizsgálata”. Új Pedagógiai Szemle, LVII. évf., 2007/9, 46–72.
3	Dienes Zoltan Pál: The Six Stages in the Process of Learning Mathematics. NFER Publishing Company Ltd., Windsor, Berks, 1973. 6–9.; Kántor Sándorné: „A matematikatanítás nagy mágusa. 100 éve született Dienes Zoltán Pál”. A természet világa (melléklet), CXLVII. évf., 2016/9, 129–134.
4	Dienes Zoltan Pál: The Six Stages in the Process of Learning Mathematics. 6–9.
5	Dienes Zoltán Pál: Építsük fel a matematikát! Gondolat Kiadó, Budapest, 1973. 52–56.
6	Nagy Jenőné: Az óvodai tehetségnevelés specialitásai. 484.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 158 0

Pedagógia

A könyv az óvodás gyermekek logikai-matematikai tehetséggondozásához nyújt támogatást. Az óvodáskori logikai-matematikai tehetséggondozás célja a gyermekek matematikai gondolkodásának és problémamegoldó képességeinek korai fejlesztése. Ez a folyamat magában foglalja a számfogalom kialakítását, a mintázatok felismerését, a térbeli tájékozódást és a logikai következtetést. A tehetséggondozás során fontos a gyermekek egyéni képességeinek felismerése és támogatása, valamint a játékos, élményszerű tanulási környezet biztosítása.

A kötet számos játékot és játékos tevékenységet mutat be, amelyek az óvodai élet mindennapjaiba jól beilleszthetők. Továbbá iránymutatást ad az óvoda-iskola átmenet során a gyermekek matematikai képességeinek fejlesztéséhez is.

„A könyv kiválóan alkalmas az óvodai foglalkozások tartalmi és szakmai megújításához. Számos játékot tartalmaz, melyeket különösebb előkészületek nélkül alkalmazhatnak az óvodapedagógusok. A módszertani ajánlások alkalmazása korszerűvé, színvonalassá teszi a foglalkozásokat”. – Dr. Horváth Alice PhD

Hivatkozás: https://mersz.hu/takacsne-szabo-gyerekjatek//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero