Munkám során folyamatosan lehetőségem volt megfigyelni a gyermekek fejlődését. Az évek során lehetőséget kaptak a játékgyűjteményben fellelhető valamennyi játék és tevékenység kipróbálására, majd rendszeres alkalmazására. A gyermekek számára nem minden játék volt ismeretlen, az építőelemeket rendszeresen használták és gyakran játszottak táblás játékokkal is, amelyekben már a dobókocka használatát is elsajátították. A csoportok egyikében sem volt ismeretes a Tangram és a Sudoku, kétoldali tükörrel sem tevékenykedtek korábban. A színesrúd-készletet is építkezés céljára használták a gyermekek, de természetesen így is felfedezik tulajdonságait. Két csoport heterogén összetételű volt (3–7 évesek), egy csoport pedig homogén. Jól megfigyelhetővé vált, hogy a kisebb gyermekek szívesen tanulnak idősebb társaiktól, szívesen bekapcsolódnak tevékenységükbe. Nagyságrendileg elmondható, hogy a megfigyelt csoportokban minden korosztály megtalálja a számára kedvelt játékeszközöket, folyamatosan tevékenykednek, szívesen játszanak, munkálkodnak együtt, biztatják, segítik egymást. A megfigyelések során egy négyéves kislány kitűnt, őt szülei engedélyével külön is megfigyeltem. A gyermek pedagógusaival és szüleivel is készítettem interjút a megfigyelés és a közös játék mellett, róla esettanulmány is készült. A kutatás során nem volt célom tehetségígéretek felfedezése, nem ez volt az oka, hogy felfigyeltem a kislányra.