Zsolnai József pedagógiája szerint a nevelés feladata különösen is, hogy minden gyermek képességeit maximálisan fejlessze, amit a legkorábbi életszakaszban kell megkezdeni. A gyermekek fejlesztését alkotásorientált módon kell végrehajtani.2 Az ember individuális tökéletesedése során szükségszerű az önfejlődés (Maslow), ugyanakkor az életkori sajátosságoknak megfelelő kultúratartományon, „tananyagon” keresztül, társas viszonyulási alapon értékrendszert is építünk (Karácsony Sándor). „A teremtett ember IQ (értelmi), EQ (érzelmi), SQ (spirituális), TQ (transzcendentális társas-lelkületi) alapú adottságokkal, talentumokkal születik. A professzionális nevelő feladata ezen adottságok működő képességekké történő kiművelése.”3 Karácsony Sándor szerint meg kell találni azokat tevékenységformákat, amelyek leginkább megfelelnek a gyermekek életkori sajátosságainak. A fejlődéslélektan és az antropológia igazolta, hogy a kisgyermekek esetében a világ leképezése cselekvéses tapasztalati úton (enaktív leképezés), játékos formában a legkedvezőbb (lásd Karácsony Sándor kiemelt műveinek jegyzékét).4 „Ebben a keretben válik érthetővé a Karácsony Sándor-i pedagógia ontológiai radikalizmusa is, ahol a nevelésnek az a feladata, hogy az anyagi és testi világból a szellemi életbe emelje az embert.”5

1991-ben a Columbus Group6 szakértői csoportja kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy „a tehetség olyan aszinkron fejlődés, amelyben a fejlett kognitív képességek és a megnövekedett intenzitás kombinálódik, olyan belső tapasztalásokat és tudatosságot létrehozva, amely minőségében különbözik az átlagtól. Ez az aszinkrónia együtt nő az intellektuális kapacitással. A tehetségesek egyedülállósága különösen sérülékennyé teszi őket.”7

Ezért is szükségszerű a kompetenciák teljes komponens rendszerének együttes fejlesztése.8 Ennek értelmében a tehetséggondozás során az egész ellentmondásos, aszinkron személyiséget figyelembe kell vennünk. A tehetséges gyermekek sérülékenységét tekintve a kutatási eredmények ellentmondásosak. Számos adat bizonyította, hogy a tehetséges gyermekek sérülékenyebbek, szorongóbbak, hajlamosabbak a depresszióra, önértékelési zavarok is gyakrabban léphetnek fel náluk, ahogy azt is, hogy vannak tehetséges gyermekek, akik sokkal ellenállóbbak társaiknál. Ranschburg Jenő úgy véli, hogy három, egymással interakcióban működő faktor befolyásolja sebezhetőség mértékét, mégpedig a tehetség típusa, a személyiség jellemzői és az oktatási helyzet.9

Fontos tehát, hogy a teljesíteni akaró gyermek bátorítást kapjon, ahogy az is, hogy segítsük a bátortalanabbakat az első lépések megtételében. Minél több olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a gyermek önállóan dönthet, nagyobb felelősséget kap a saját fejlődésének alakításában, mint például a szabad játékban, de az irányított tevékenységek esetében is érdemes odafigyelni erre. Adjunk teret a hibázás lehetőségének és az azokból való tanulásnak. Érdemes kerülni a negatív bírálatok mellett a kudarcok kiemelését, hangsúlyozását is, kapjanak lehetőséget és ösztönzést az újrapróbálkozásra. Vonjuk be a gyermekek érdeklődési területeit is a tanulási folyamatokba.10

A tehetség a tevékenységekben jelenik meg, egyfajta attitűd. A tehetséggondozás, tehetségfejlesztés feladata a fejlődést támogató környezet és a megfelelő tevékenységek biztosítása. A tehetség lényege az a belső hajtóerő, amely változásra, változtatásra ösztönöz. A teljesítményben elért sikerek újabb kihívások, tevékenységek keresésére és leküzdésére sarkallják a gyermekeket, és minden, ami akadályozza ebben, feszültség forrásává válik. A tehetség viselkedésével, attitűdjével eltér, ez az eltérés azonban csak akkor tud tehetségként megjelenni, ha a környezet megfelelően képes reagálni az egyén sajátosságaira.11

Az óvodáskori logikai-matematikai tehetséggondozás célja a gyermekek matematikai gondolkodásának és problémamegoldó képességeinek korai fejlesztése. Ez a folyamat magában foglalja a számfogalom kialakítását, a mintázatok felismerését, a térbeli tájékozódást és a logikai következtetést. A tehetséggondozás során fontos a gyermekek egyéni képességeinek felismerése és támogatása, valamint a játékos, élményszerű tanulási környezet biztosítása. Hatékony tanulás ugyanis csak a szabad, felfedező játékkal jól előkészített aggyal lehetséges.12

A tehetség korai felismerése lehetőséget ad arra, hogy a gyermek érdeklődésének és képességeinek megfelelő fejlesztést kapjon, ami pozitív hatással lehet későbbi tanulmányaira és önbizalmára. A pedagógusok megfigyelések, játékos feladatok és a különböző tevékenységek során ismerik fel a gyermekek képességeit. Az óvodáskorú gyermekek leginkább játékos tevékenységek révén tanulnak, ezért a tehetségnevelés is élményszerű, szabadon választott és motiváló feladatokkal történik. Az egyéni sajátosságokhoz igazított fejlesztés lehetőséget ad a gyermekek egyéni tempójának és érdeklődésének figyelembevételére. Nemcsak a kognitív képességek, hanem a szociális, érzelmi és kreatív készségek is fejlesztésre kerülnek a gyermekek harmonikus fejlődése érdekében. A sikeres óvodai tehetségneveléshez elengedhetetlen egy támogató pedagógiai szemlélet, amely lehetőséget teremt a természetes kíváncsiság kibontakoztatására.