A tehetségek fejlődését támogató intézményes környezet mellett érdemes számításba vennünk a „gépezet motorját”, a tehetséggondozást végző pedagógus személyiségét. A pedagógus teremti meg azt a környezetet, amelyben biztosítja minden gyermek számára a fejlődés lehetőségét figyelembe véve a gyermekek eltérő személyiségét, szükségleteit. Csíkszentmihályi Mihály vallja: „Ha egy tanár támogató és harmóniát biztosító hozzáállásával elősegíti az integrációt, elfogadó és szabadságot biztosító hozzáállásával pedig elősegíti a differenciálódást, akkor várhatóan bármilyen gyerek nevelésében sikeres lesz az autisztikustól kezdve a csodagyerekig.”1 Az ilyen pedagógusokat nevezi flow-pedagógusoknak. Ők azok, akik képesek figyelembe venni a gyermekek képességeit, igényeit és érdeklődését, mindemellett megvan a képességük arra, hogy a tanulás örömével motiválják a gyermekeket. Megadják a gyermekek számára a szabadságot, lehetőséget biztosítanak a választásra. Érdekes feladatokkal tudják irányítani a gyermekek figyelmét, visszajelzéseikkel is a fejlődésüket szolgálják. Az ilyen pedagógus jól ráérez, mikor kell háttérbe vonulnia és mikor van szükség a támogatására. Magasfokú rugalmassággal rendelkezik, időt és energiát szán a rá bízott gyermekek alapos megismerésére. A flow-képes tehetséggondozó pedagógus esetében gyakori, hogy maga is számos tehetségvonást hordoz magában, ezáltal jól illeszkedik a tehetséges tanulók szükségleteihez.2 Minderre csak érzelmileg kiegyensúlyozott személy képes, aki kellő önismerettel rendelkezik, tisztában van saját erősségeivel és gyengeségeivel, folyamatosan dolgozik saját személyiségének fejlesztésén is. Fontos kiemelni, hogy minden gyermekekkel foglalkozó szakember számára elengedhetetlen saját mentális egészségének karban tartása, hogy önismeretre tegyen szert és rendszeresen reflektáljon saját tevékenységére, személyiségének változásaira.