Környezetünkben számos olyan tárgy található, amely matematikai, geometriai tartalommal rendelkezik, ilyen például a síktükör. A síktükör az egyik legkedveltebb „játéka” a gyermekeknek, amely minden csoportszobában, mosdóban megtalálható berendezési eszköz. A tükör segítségével akaratlanul is megtapasztalják a tárgytávolság és a képtávolság fogalmát, miszerint ha távolabb áll a síktükörtől, a képe is távolabb keletkezik, a tükör mögött. Amikor közelebb lép a síktükörhöz, akkor a képtávolság is kisebb lesz, ha ráhelyezi a kezét a síktükörre, akkor nulla a távolság, tehát a tárgytávolság nulla, mert a keze benne van a síkban, ezáltal a képtávolság is nulla lesz. A kétoldali tükör használatát is felfedeztethetjük, már az óvodában is. Udvari séta alkalmával megfigyelhetjük a természetben rejlő szimmetriákat pl. levél, bogár, lepke (összecsukott, nyitott szárnnyal). Itt kell megkülönböztetni a következőket: minden alakzat tükrözhető, azaz transzformálható, de nem minden alakzatnak van szimmetriasíkja vagy szimmetriatengelye. Ezek az alakzatok tartalmaznak szimmetriasíkokat, illetve szimmetriatengelyeket. Ha elsétálunk egy kirakat üvege előtt, akkor a testünket tükrözve látjuk a kirakat mögött, tehát itt szimmetriasík van. Idővel síkban is szerezhetnek tapasztalatokat.

 

 

A játék célja, hogy a tükör segítségével szimmetriákat (vízszintes, függőleges, ferde) fedezzenek fel a gyermekek játék közben. Fejleszti a finommotorikát, szem-kéz koordinációt, színfelismerést, téri tájékozódást. A gyermekek megtapasztalják a tér és sík kapcsolatát, szimmetriaviszonyokat.