Darvas Zsuzsa, László Valéria

Sejtbiológia

XIII. A SEJTEK MŰKÖDÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA

A változó környezetben a soksejtű szervezetek belső egyensúlyának, homeosztázisának fenntartásához a sejteknek kommunikálniuk kell egymással. A kommunikáció, az egymásra való hatás történhet fizikai kontaktus, réskapcsolat (gap junction) és leggyakrabban szekréció útján. Ez utóbbi esetben az egyes sejtek által termelt különböző kémiai természetű molekulák (ligandok, amelyek bizonyos jelet képviselnek), a molekula természetétől függően diffúzióval, illetve legtöbbször exocitózissal kerülnek ki a sejtekből, majd különféle utakon jutnak el a célsejtekhez. Általában specifikus receptoraikhoz kötődnek, majd egy sor reakciót indítanak el a célsejt belsejében (jelátvitel), és végső soron megváltoztatják a sejt működését.

Fizikai kontaktus esetében, a ligandot termelő sejtek membránjában helyezkedik el a ligand, és azokra a sejtekre fejti ki a hatását, amelyekkel fizikailag kapcsolatba kerül. Ez a típusú szabályozás az immunrendszer működésében és az egyedfejlődés során játszik fontos szerepet. Pl. az ún. citotoxikus sejtek ilyen módon pusztítják el célsejtjeiket. A felszínükön található a Fas ligand, amellyel kapcsolódni tudnak a Fas receptorral rendelkező sejtekhez, amelyek a kapcsolódás után az apoptózisnak nevezett folyamattal elpusztulnak (lásd A sejtek halála című fejezet).

A réskapcsolat, amiről A sejtek egymáshoz és környezetükhöz való kapcsolódása című fejezetben lesz bővebben szó, lényegében egy csatornaszerű, direkt kapcsolat két sejt citoplazmája között. A réskapcsolaton keresztül a sejtek között ionok és kis molekulák cserélődhetnek ki.

A sejtek között kommunikáció legtöbbször szekréció útján valósul meg. Aszerint, hogy a szabályozó és a szabályozott sejt milyen távolságra van egymástól, illetve hogy a szabályozó vegyület hogyan jut el a célsejtekig, négyféle mechanizmust lehet elkülöníteni.

Az egyik, amelyet csak nagyon röviden érintünk, a kémiai szinapszis. A kémiai szinapszis idegsejtek, illetve ideg- és izomsejtek között alakul ki. Az idegsejtekben a megfelelő inger hatására akciós potenciál keletkezik, amely a sejt axonján végighalad, majd annak végén, neurotranszmitter (átvivő molekula) felszabadulását serkenti. Az átvivő molekulák nagy lokális koncentrációban fejtik ki hatásukat, mivel felszabadulásuk közvetlen közelében vannak a célsejtjeik. A neurotranszmitter a célsejt membránreceptorához kötődve, megváltoztatja annak állapotát és működését. Az átvivő anyagok a hatás kifejtése után igen gyorsan lebomlanak.
A másik mechanizmus az endokrin szekréció. Ebben az esetben a szabályozó vegyületek, a hormonok a vérbe ürülnek, és a keringés útján kerülnek a megfelelő receptorral rendelkező célsejtekhez.

A két szabályozási formát összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az idegi sokkal gyorsabb, mivel az elektromos impulzus vezetése jóval gyorsabb, mint a hormonoknak a keletkezési helyüktől a célsejtjeikhez történő eljuttatása a vérárammal. Mindkettővel nagy távolságokra lévő sejtek működése is befolyásolható. A hormonok a vérben nagyon kihígulnak, azaz igen kicsi a koncentrációjuk, ezért a hormon receptoroknak fontos tulajdonsága, hogy nagy az affinitásuk (hormonkötő képességük). Ugyanakkor a hormonok lassan tűnnek el a vérből.

A harmadik lehetőség a parakrin szekréció. Ez azt jelenti, hogy pl. a polipeptid típusú növekedési faktorok, bizonyos aminok, prosztaglandinok, zsírsavak bomlásából származó vegyületek, a keletkezési helyük közvetlen közelében található sejtekre hatnak (XIII.1. ábra). A növekedési faktorokkal és hatásmechanizmusukkal A sejtciklus szabályozása című fejezetben foglalkozunk részletesen.
Végül a negyedik szabályozási mód az autokrin. Ennek során a sejtekben termelt vegyületek ugyanazon sejtekre hatnak.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1338setb_1042/#m1338setb_1042 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1338setb_1042/#m1338setb_1042)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1338setb_1042/#m1338setb_1042)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

XIII.1. ábra. A szekréció útján történő sejtműködés szabályozásának három lehetséges módja.

Endokrin: a bizonyos sejtek által szecernált vegyületek (hormonok) a vér útján jutnak el a célsejtjeikhez. Parakrin: a szecernált vegyületek (pl. növekedési faktorok) a termelő sejt közelében található célsejtekre hatnak. Szinapszis: az idegsejtekben szintetizált átvivő anyagok a sejtből kiszabadulva, közvetlenül a célsejtre hatnak

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 704 4

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Reméljük, hogy a hallgatóknak nemcsak egy olyan jegyzetet készítettünk, amelyet meg kell tanulniuk, de sikerült belevinnünk azt az érzést is, amely a jegyzet megírásakor és átírásakor eltöltött minket. Ez az érzés a csodálat. Milyen csodálatos kis egység a sejt, milyen tökéletesen és logikusan szervezett! Mi sem, és így a hallgató sem menekülhet meg a molekuláris szemlélettől, amely manapság a biológia és az orvostudomány minden területén uralkodóvá vált. Igyekeztünk csak annyi molekulát és molekuláris mechanizmust megemlíteni, amelyet feltétlenül szükségesnek tartottunk a sejtben zajló folyamatok megismeréséhez és megértéséhez. Kívánjuk, hogy a leírtak segítsék a hallgatókat más tárgyak anyagának megértésében és elsajátításában is. A jegyzet immáron negyedik, javított kiadását tartják a kezükben és persze ez is több, mint az előző. Mentségünkre legyen mondva a többlet nemcsak több szöveget, de több képanyagot és ábrát is jelent. Reméljük ez segít jobban megérteni a sejtekben zajló, néha bizony komplikált eseményeket. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/darvas-laszlo-sejtbiologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero