Mint láttuk, az oogenezis során a meiózis több jellegzetességgel is rendelkezik. Az egyik az, hogy már az embrionális korban elkezdődik a meiózis első osztódása, de a sejtek megállnak a profázis végén, és ebben az állapotban maradnak, ember esetén, akár évtizedekig is. A folyamat specialitásából adódóan, bár kicsit megtévesztő módon szokták ezt G2 fázisnak tekinteni. A vizsgálatok szerint a magas cAMP szint által aktivált protein kináz A (PKA) tartja a sejteket ebben az állapotban, úgy is lehet fogalmazni, hogy ez akadályozza meg az osztódás folytatását. A cAMP valószínűleg a primer oocitát körülvevő follikuláris sejtekből származik, méghozzá az oocita és a follikuláris sejteket összekötő réskapcsolatokon keresztül.

A meiózis I, a cAMP szint csökkenése után folytatódik (vagy másképpen a G2-ből az meiózis I-be lép a sejt). A cAMP csökkenésében a luteinizáló hormon (LH) játszik szerepet, bár a pontos hatásmechanizmusa nem ismert. (Több faj esetében kimutatták, hogy a környező sejtekből származó, az LH hatására termelődő progeszteron, G-proteinhez kapcsolt receptoron (!) keresztül csökkenti a cAMP termelést). Emlősökben feltételezik, hogy az oocita és a follikuláris sejtek közötti kapcsolat megszakadása miatt csökken a cAMP szint. A cAMP és ezzel együtt a PKA aktivitás csökkenése aktiválja a sejtciklus szabályozásnál megismert foszfatázt (Cdc25), ami a Cdk2-ből és a ciklin B-ből álló MPF-et aktiválja. Az aktív MPF hatására a kromoszómák kondenzálódnak, kialakul a mitotikus orsó, eltűnik a maghártya. A mitózishoz hasonlóan a metafázis után az MPF inaktiválódik, miután a B-ciklin a proteaszómában lebomlik. A meiózis I után az MPF azonban ismét aktiválódik, és valószínűleg ezért nincs DNS szintézis a két osztódás között, és azonnal folytatódik a meiózis, a sejtek belépnek a meiózis II-be. Mint láttuk, az oogenezis a meiózis II metafázisában is megáll, a következő mechanizmus segítségével. Az MPF hatására poliadenilálódik (poli A farkot kap), ezáltal stabilizálódik a mos mRNS, ami, a Mos fehérje szintézisének fokozódását eredményezi. A Mos ugyanakkor MAPK-t (mitogén aktivált protein kináz) aktivál, ami felfüggeszti a sejtek osztódását, a meiózis II metafázisában. (Vannak olyan fajok, ahol a Mos szükséges az MPF aktiválásához is). Az osztódás befejezésének feltétele a megtermékenyítés, amikor megnő a sejt Ca2+ ion szintje, ami aktiválja az APC/C-t. Az aktív APC/C ubiquitinálja a B-ciklint és a szekurint, amelyek lebomlanak a proteaszómákban. A szekurin hiányában a szeparáz leválasztja a kohezint kromoszómák centromér régióinál, és a testvér kromatidák a sejt két pólusára tudnak vándorolni. A B-ciklin lebomlása pedig inaktiválja az MPF-et és a sejt befejezi az osztódást.

A megtermékenyítéssel létrejött sejt, a zigóta, ami barázdálódni kezd, sejttani szempontból tekintve egy különleges sejtciklusba, az embrionális sejtciklusba lép. A dolog érdekessége, hogy ugyanaz az MPF ettől kezdve már egy másik folyamatot, a mitózist szabályozza.