Ugyan a bevezetőben azt mondtuk, hogy nem térünk ki az egész szervezet öregedését érintő okokra, illetve magyarázatokra, egy kivételt mégis teszünk. Abból kiindulva ugyanis, hogy a sejteket, a mitokondriumokat károsító szabad gyökök a tápanyagok lebontása során keletkeznek, logikusan az következik, hogy ha csökken a táplálék mennyisége, csökken a lebontás, és ha csökken a lebontás, kevesebb szabad gyök keletkezik. És valóban az állatkísérleti adatok, sőt bizonyos embereken végzett megfigyelések is ezt támasztják alá. A születésüktől kezdődő kalóriamegvonás, pl. egerekben növelte mind az átlag, mind pedig a maximális élettartamot, az utóbbit 39-ről 56 hónapra. A diétás étrend sok vitamint és ásványi sót tartalmazott, tehát az állatok alul, de nem rosszul tápláltak voltak. És ez óriási különbség. A humán populáció jelentős részének is kevés a napi kalóriaadagja, de az ehhez párosuló fehérje, vitamin és ásványi só hiány miatt, ők nem alul, hanem rosszul tápláltak. Ami a humán megfigyeléseket illeti, az Okinawa szigetén élő japánok kalória fogyasztása 70%-a volt csupán a más szigeten élő japánoknak és 40-szer nagyobb valószínűséggel érték el a 100 éves kort. Kevesebb volt a tumoros megbetegedés is. Az olyan igen szigorú diéta mellett azonban, ami elsősorban zöldségekből és gyümölcsökből áll és a kalóriatartalma nem több mint napi 1500 kcal, csökken a testhőmérséklet és állandósul a fáradtság és az éhségérzet.