Darvas Zsuzsa, László Valéria

Sejtbiológia

A sejtmaghártya, a nukleáris lamina és a magpórus

A sejtmagot a citoplazmától egy kettős membrán a sejtmagmembrán, illetve sejtmaghártya választja el, amelynek a két membránja mind felépítésében mind működésében eltér egymástól. Elektronmikroszkópos felvételen vizsgálva a legtöbb sejttípusban a kerek, illetve ovális sejtmagot határoló kettős membránt úgy láthatjuk, amint a mag alakját kirajzolva körülveszi azt. Sorozatmetszetekről készült elektronmikroszkópos képek, valamint speciális mikroszkópos eljárásokkal (konfokális lézermikroszkóp) készített felvételek alapján azonban úgy tűnik, hogy a kettős magmembrán mély cső alakú bemélyedéseket, illetve csatornákat hozhat létre, amelyek vagy a mag belsejében vagy a magvacskák mellett végződnek, esetleg átérik az egész sejtmagot. A magmembrán felülete tehát jóval nagyobb, mintha sima felszínű lenne, így nagyobb felületen zajlik a mag-citoplazma közötti transzport.

Másrészt a bemélyedések a mag mélyebben fekvő területeit is „membránközelbe hozzák”, azaz rövidebb utat kell a kikerülő molekuláknak megtenni amíg elérik a transzportot lebonyolító magpórusokat, illetve fordítva, a bekerülő molekuláknak is rövidebb utat kell megtenniük.

A külső membrán szerkezetében, fehérjeösszetételében az endoplazmatikus hálózatra hasonlít. Gyakran figyelhetők meg rajta riboszómák, ami a membrán fehérjeszintetizáló tevékenységére utal. Az itt képződött fehérjék vagy a membrán transzmembrán fehérjekomponensei lesznek, vagy a két membrán közötti térbe kerülnek, amelyet perinukleáris térnek, illetve résnek neveznek. Elektronmikroszkópos felvételeken az is látható, hogy a külső magmembrán és az ER membránrendszere kapcsolódik egymással, ami azt jelenti, hogy a külső membrán az ER membránjával a perinukleáris tér pedig az ER lumenével teremthet közvetlen kapcsolatot. Az ER lumene és a perinukleáris tér közötti rokonságot az is mutatja, hogy a perinukleáris tér az ER üregére jellemző enzimeket (pl. glukóz-6 foszfatáz) tartalmaz.

A belső membrán nincs összeköttetésben az ER-rel, ezzel szemben receptorfehérjéi (pl. lamin B receptor) a nukleáris laminával létesítenek kapcsolatot. A belső membrán magnedv felöli oldalán egy intermedier filamentumokból álló hálózat kapcsolódik a membránhoz. Ez a nukleáris lamina vagy lamina fibrosa, amely elektronmikroszkópos képen 30–100 nm vastag elektrondenz réteg és a sejtmagváz komponense. Fontos szerepe van a mag, a magpórusok szerkezetének, stabilitásának fenntartásában, valamint a kromatinállomány magon belüli szerveződésében is. A kromatin egy része ehhez a réteghez horgonyzódik ki, és ez az ún. perinukleáris heterokromatin szintén látható az elektronmikroszkópos képeken (lásd a III.1. ábrát).

A nukleáris lamina mint a sejtmag vázának legjobban megfigyelhető része, a fibrilláris komponensek mellett számos külső és belső membránfehérjét, valamint olyan kisebb-nagyobb kihorgonyzott fehérjekomplexet is tartalmaz, amelyek a magban zajló folyamatok (pl. átírás, kromatin átrendeződés, mRNS érés) résztvevői. Alapvető szerkezetét a legősibb intermedier filamentum alkotó fehérjék, a laminok alkotják. Háromféle lamin fehérjét ismerünk, a lamin A, B, C fehérjéket. Mindhárom fehérje rendelkezik az intermedier filamentumokra (lásd a sejtváz komponenseknél) jellemző szerkezeti sajátságokkal. A lamin B egy membránkötő szekvenciát is tartalmaz, így ez a molekula képes a belső membrán lamin B receptoraihoz kötődni. A lamin A és C pedig a lamin B molekulával, más fehérjékkel (emerin, LAP1 és LAP2 = Lamin Asszociált Protein) és a kromatinnal létesít kapcsolatot (III.2. ábra).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1338setb_162/#m1338setb_162 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1338setb_162/#m1338setb_162)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1338setb_162/#m1338setb_162)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

III.2. ábra. A nukleáris lamina néhány komponense

A sejt osztódása során, a profázisban a laminok foszforilációja a felelős a membrán- nukleáris lamina-kromatin komplex szerkezet felbomlásáért. Az osztódás végén a laminok defoszforilációját követően az eredeti struktúra újraépül.

A Hutchinson–Gilford-progéria (korai öregedés szindróma) betegségben szenvedőkben, apró kis aggastyánokban (részletes leírást lásd az öregedés fejezetben) a lamin A génjének egyik mutációja okozza a betegséget.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 704 4

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Reméljük, hogy a hallgatóknak nemcsak egy olyan jegyzetet készítettünk, amelyet meg kell tanulniuk, de sikerült belevinnünk azt az érzést is, amely a jegyzet megírásakor és átírásakor eltöltött minket. Ez az érzés a csodálat. Milyen csodálatos kis egység a sejt, milyen tökéletesen és logikusan szervezett! Mi sem, és így a hallgató sem menekülhet meg a molekuláris szemlélettől, amely manapság a biológia és az orvostudomány minden területén uralkodóvá vált. Igyekeztünk csak annyi molekulát és molekuláris mechanizmust megemlíteni, amelyet feltétlenül szükségesnek tartottunk a sejtben zajló folyamatok megismeréséhez és megértéséhez. Kívánjuk, hogy a leírtak segítsék a hallgatókat más tárgyak anyagának megértésében és elsajátításában is. A jegyzet immáron negyedik, javított kiadását tartják a kezükben és persze ez is több, mint az előző. Mentségünkre legyen mondva a többlet nemcsak több szöveget, de több képanyagot és ábrát is jelent. Reméljük ez segít jobban megérteni a sejtekben zajló, néha bizony komplikált eseményeket. (a szerzők)

Hivatkozás: https://mersz.hu/darvas-laszlo-sejtbiologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero