1.1. A beszédfeldolgozás meghatározása

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszédfeldolgozás folyamatának számos definíciója ismeretes. Az egyes szerzők által használt elméleti keretrendszerek nagymértékben meghatározzák, hogy a különböző definíciók a folyamat mely részére helyezik a hangsúlyt, hogyan fogalmazzák meg a beszédmegértés elsődleges funkcióját, illetve mit tekintenek a nyelvi feldolgozás alapvető egységének (elemi percepciós egység, pl. Ladefoged, 1967; Hörmann, 1971; Lotto, 2000; Kluender–Kiefte, 2006). Az elmúlt több évszázad számtalan elemzési adata nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mechanizmus pontosabban megismerhetővé vált, ez pedig értelemszerűen hatott a definíciókra, a megfogalmazásokra. Alapvető egyetértés mutatkozik azzal a megállapítással kapcsolatban, miszerint a megértés során nyelvileg meghatározott jelentést alakítunk ki a folyamatos akusztikai jelsorozatból (Gósy, 2005). Általában véve elmondható, hogy az észlelési rendszer (vizuális, auditív stb.) feladata az, hogy összekösse az egyént a környezetével oly módon, hogy az egyén a viselkedését a változó környezethez igazítani tudja (Kluender–Kiefte, 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szakirodalomban a beszédértés terminus használata a különböző nyelvekben nem egységes. Egyes szerzők a beszédfeldolgozás teljes folyamatának jelölésére használják (beleértve a beszédpercepciót és magát a beszédértést is), mások szigorú határt húznak a két alapfolyamat közé, és a beszédértés terminust csupán az értelmezési szakasz azonosítására alkalmazzák. A jelen kutatásban a teljes folyamat jelölésére a beszédfeldolgozás vagy a nyelvi feldolgozás terminusokat használom, és elkülönítem annak részfolyamatait beszédpercepcióra és beszéd(meg)értésre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvi információ feldolgozásával kapcsolatban továbbra is számos kérdés tisztázatlan. Beszélhetünk-e valóban autentikus észlelésről (vö. Helmholtz, 1866/1969; Gordon et al., 1992)? A percepció során az akusztikailag kódolt jelekre (pl. fonémákra) vonatkozóan abszolút döntéseket hozunk (azaz kategorizálunk), vagy valójában az egyes akusztikai minőségek közötti relatív különbségeket észleljük (vö. Miller, 1956; Lindblom, 1963; Lindblom–Studdert-Kennedy, 1967)? Létezik-e egy speciális, kizárólag a beszédmegértésért felelős modul (Levelt, 1989; Gósy, 2005)? Milyen egyéb, nem nyelvi vonatkozású információt hordoz a beszéd (pl. Gósy, 2001; Gocsál, 2018)?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár a fent említett problémák látszólag a beszédfeldolgozás működésének fundamentális aspektusait érintik, több kérdésben konszenzus rajzolódik ki a szakirodalomban. A beszédmegértés két fő szakaszból áll: a hangjelenségek észlelése (beszédpercepció) és az észlelt jelek értelmezése (beszédértés) (vö. már Lurija, 1979). Az értelmezés során valójában az észlelt hangokat és az előzetesen tárolt nyelvi jeleket (kódokat) feleltetjük meg egymásnak, illetve aktiváljuk a hangsorokhoz tartozó szemantikai információt, majd a háttértudásunkat. Az észlelés során azonosítjuk (és szükségszerűen megkülönbözetjük) a beszédhangokat, illetve a beszédhangok kapcsolódásait. Természetesen már a folyamat ezen szakasza is nyelvspecifikus, hiszen csak az adott nyelvben releváns különbségeket észleljük. A beszédészlelés alapja a percepciós bázis (Gósy, 2005). A megértés szakaszában kialakul a közlést felépítő szavak és mondatok jelentése, majd megtörténik a szöveg értelmezése (Gósy, 2005; Pléh, 2015)a.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave