Csárdás László: A nyelvtan és a jelentés összefüggései iskolások szövegértésében
›
1. A beszédfeldolgozás
›
1.3. A szavak megértése

1.3. A szavak megértése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A megfelelő nagyságú szókincs és annak hatékony aktiválási képessége a beszédértés alapvető feltétele (Gósy, 2005). Ha a szövegben előforduló szavak beazonosítása bizonytalan, túl sok időt vesz igénybe, vagy túl nagy erőfeszítéssel jár, a hallottak és az olvasottak feldolgozása akadályozottá válik. A beszédértés szempontjából tehát fontos megvizsgálni, milyen tényezők határozzák meg a szavak felismerését és a hozzájuk kapcsolódó szintaktikai, szemantikai, illetve az olvasás esetén az ortográfiai információk elérését.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szófelismerést a szigorú értelemben vett feldolgozási működések mellett számos hatás befolyásolja. A kontextusba ágyazott (tehát nem izoláltan megjelenő) szavak azonosításában meghatározó tényező az egyes szavak között fennálló asszociációs kapcsolatok (átfogó, magyar anyanyelvű gyermekekkel végzett szóasszociációs kutatáshoz vö. Gósy–Kovács, 2001), illetve az ezekből adódó előfeszítő (priming) hatás (vö. Treisman, 1966; Meyer–Schvavenfeldt, 1971; Swinney, 1979; Seidenberg et al., 1982; Lengyel, 2008), amely tényező szoros összefüggésben áll a kontextushatással (vö. pl. Levelt et al., 1988). A beszédértésben a lexikális hozzáférés további alapvető tényezője a szóhosszúság és a szógyakoriság. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a hosszabb szavakat könnyebben ismerjük fel (Howes, 1957), ami azt jelenti, hogy a nyelvstatisztikában meghatározó jelentőségű Zipf-törvények (Zipf, 1949) megállapításainak pszicholingvisztikai relevanciája is van. A szógyakoriság szerepével kapcsolatban számos szerző rávilágított arra a tényre, hogy a gyakrabban előforduló szavakat kevesebb erőfeszítéssel és rövidebb idő alatt ismerjük fel (Jurafsky et al., 2002; a szógyakoriság szubjektív megítélésével kapcsolatban vö. Caroll, 1971; Ferrand et al., 2008; Csárdás, 2020b).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik legkorábbi és hosszú ideig meghatározó modell a Morton-féle logogénmodell (Morton, 1969; 1979). Eszerint a szóalakok reprezentációja egy modalitásfüggetlen tárban raktározódik el. Ezek a lexikális reprezentációk az ún. logogének, amelyekhez a kognitív rendszerben kapcsolódik hozzá a jelentés. Amikor a szavak elérnek egy meghatározott aktivációs küszöbszintet, megtörténik a beazonosítás. A modell szerint a gyakoribb szavak energiaküszöbe alacsonyabb, a ritkábban előfordulóké pedig magasabb. Az aktiváció során a szóra vonatkozó információkat párhuzamosan elemezzük, és az elemzés eredményeként kialakuló energiaszint határozza meg a felismerést, illetve annak pontosságát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az aktivációs modell mellett a másik, hasonlóan nagy jelentőséggel bíró elmélet az ún. szakaszelmélet (vagy kohortelmélet, Marslen-Wilson, 1975; Marslen-Wilson–Welsh, 1978), amely a lexikális kereső modellek csoportjához tartozik (vö. Gósy, 2005). A kohortelmélet szerint a szófelismerés a szekvenciális, balról jobbra történő feldolgozás eredménye. A felismerési folyamat elején minden olyan szó aktiválódik, amely akusztikai-fonetikai szempontból megegyezik a kezdeti inputtal, majd a folyamatos lexikális szelekció eredményeképpen egyre szűkül a lehetséges szavak száma, végül pedig – amikor a cohort, vagyis maga az akusztikai input egyetlen lehetséges szóra redukálódik – megtörténik a szó beazonosítása, még akkor is, ha az adott szó teljes egészében nem hangzott el. Ez az ún. felismerési pont (point of identification, Marslen-Wilson–Welsh, 1978:57). A felismerési pont elérése után a szó másik szóval már nem cserélhető fel. A feldolgozásban fontos szerepet játszik a szövegkörnyezet, azaz a szó mondatban elfoglalt helye, hiszen valójában maga a kontextus szelektálja ki a kezdetben aktivált, versengő lexikális opciók közül a megfelelőt. A kontextus függvényében tehát a felismerési pont ugyanazon szó esetében kerülhet előbbre vagy hátrébb is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kohortelmélet szorosan kapcsolódik a Morton-féle logogénmodellhez. Mindkét elmélet szerint a feldolgozás elemzési mechanizmusa a folyamat során elér egy bizonyos pontot (lásd felismerési pont vagy energiaküszöb), amikor megtörténik a beazonosítás (Marslen-Wilson–Welsh, 1978). A különbség valójában abban rejlik, hogy míg a logogénmodell inkább passzív folyamatként írja le a megfelelő energiaszint elérését, addig a kohortelmélet szerint a lexikális keresés aktív működés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A konnekcionista pszichológia hagyományához illeszkedik a nyommodell (trace model, McClelland–Elman, 1986). Alapja egy háromszintű neurális háló, amely tulajdonképpen a feldolgozás három szintjének felel meg. Ezek a szintek a megkülönböztető jegyek, a fonémák és a szavak. A modell interaktív, tehát a kétirányú folyamatok párhuzamosságát hirdeti: a magasabb szintű egységek feldolgozása hat az alacsonyabb szintekre és fordítva. Az egyes szinteken található egységek nemcsak egymással, hanem a szomszédos szinteken tárolt egységekkel is kapcsolatban állnak. A legalsó szinten történik meg az akusztikai jegyek kiszűrése. Ha a feldolgozás egyezést talál a bemeneti jegyek és a tárolt egységek között, akkor a második lépésben aktiválódnak a következő szinten tárolt egységek is (fonémákra vonatkozó információk). A folyamat végén, a legfelső szinten egyetlen szó aktiválódik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az eddig ismertetett elméletek alapján látható, a szóértés a folyamatos beszédben nem függetleníthető a szavak kontextusától. Szűkebb értelemben véve a szó kontextusa az azt megelőző és az azt követő szavakat jelenti, illetve azt a mondatot, amelyben a szó előfordul. Tágabb értelemben kontextusnak tekinthető a mondatnál nagyobb nyelvi egység, amely lehet egy bekezdés, sőt akár a teljes szöveg is. A szöveg mint kontextus értelemszerűen kijelöli a témát, amely hathat a szöveget alkotó mondatok értelmezésére, de a mondatokat felépítő szavak előhívására is (például az azonos alakú szavak megfelelő jelentésének aktiválására). A következő fejezetben a mondatmegértésről szóló elméleteket foglalom össze.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave