Nincs „szabályos értelmezésű” műveltető párjuk azoknak az akcióminőséget (cselekvésmódot) jelölő igéknek, amelyek élőlények tevékenységének (leginkább térbeli mozgásának), valamely akaratlanul produkált jellemzőjére utalnak—legyen ez a jellemző az adott egyed állandó vonása (pl. sántít—*sántíttat, biceg—*bicegtet, dadog—?dadogtat, selypít—??selypíttet), legyen ez valamilyen őt ért vagy őt érő hatásnak az átmeneti következménye (további példák az előző csoport igéi mellett, amelyek ebben a második értelemben is használhatók: tántorog—*tántorgat/*tántorogtat; támolyog—*támolygat/*támolyogtat, dülöngél—??dülöngéltet, imbolyog—??imbolygat/??imbolyogtat stb.), vagy a szándékolt tevékenységét akadályozó környezeti tényezőkkel való küzdelem eredménye (bukdácsol—??bukdácsoltat, botorkál—*botorkáltat, araszol—??araszoltat, kapálódzik—??kapálództat). A „szabályos értelmezés” a kauzatív változatban azt kívánná, hogy az Okozó fizikai ráhatása idézze elő és tartsa fenn az alapige alanyának sajátos mozgását (mintegy bábuként mozgatva az alanyt), a faktitív változatban pedig az alapige alanyát az Okozónak kényszerrel kellene rávennie a megfelelő mozgás aktív produkálására. Az első értelmezést az zárja ki, hogy olyan jellemzőkről van szó, amelyeket az alapesemény alanya a saját, aktívan végzett cselekvése során maga produkál, a másodikat viszont az, hogy ezeket a jellemzőket éppen hogy akaratlanul vagy akár az akarata ellenére produkálja. Mindkét magyarázat szemantikai természetű, ami egyben azt is jelenti, hogy a tiltások nem abszolút érvényűek: megfelelő átértelmezésekkel, metaforikus, metonimikus vagy egyéb mechanizmusokat használó jelentésátvitelekkel ezek a műveltető alakok konkrét szituációkban értelmezhetővé tehetők. Alább csak egy ilyen lehetőséget említünk.