Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Szakirodalmi hivatkozások

A fejezet a lexikai-funkcionális grammatika (LFG) elméleti keretének egy leegyszerűsített változatát használja. Ez az elmélet az erős lexikai hipotézis elvét vallja, vagyis minden morfológiai folyamatot (képzést, összetételt és ragozást egyaránt) lexikai természetűnek tekint. Az LFG alapvető jellemzőiről egyebek között a következő forrásokból szerezhető be további információ: Bresnan (1982), Levin–Rappaport–Zaenen (1983), Laczkó T. (1989) és Laczkó T. (1995). Az elemzések által alkalmazott reprezentációs szintek alapvetően azonosak Komlósy (1992) reprezentációs szintjeivel. Az egyedüli lényegi eltérést az jelenti, hogy ebben a fejezetben a predikátumok argumentumaihoz az elmélet egy viszonylag új komponense (a Lexical Mapping Theory ’lexikai leképezési elmélet’) révén rendeljük a grammatikai funkciókat, tehát ezzel a mechanizmussal hozzuk létre a predikátumok vonzatkeretét. A lexikai leképezési elméletről l. Bresnan (1990) és Bresnan–Zaenen (1990). A fogalmi keret jellemzését Kornfilt–Correa (1993)-ból vettük át, amely ennek a kategóriának átfogó bemutatását és szakirodalmi áttekintését nyújtja.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave