Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Szakirodalmi hivatkozások

A morfológia általános kérdéseiről jól tájékoztat Spencer (1991). Haszonnal forgatható a Spencer–Zwicky-féle kézikönyv is (Spencer–Zwicky (1998)). A kötetből a morfológia és a szótár kapcsolatára vonatkozóan l. Aronoff–Anshen (1998), a szóképzésre vonatkozóan l. Beard (1998), a morfológia és a szintaxis kapcsolatrendszerére vonatkozóan l. Borer (1998), a szóösszetételre vonatkozóan l. Fabb (1998) és a szószintaxisra vonatkozóan l. Toman (1998), a paradigmákra vonatkozóan Carstairs-McCarthy (1998) tanulmányát. Viszonylag újkeletű Beard (1995) átfogó morfológiaelmélete. A morfofonológiáról jó tájékoztatást nyújt Spencer (1991) és a természetes morfológia szempontjából Dressler (1985). A morfológia „kiigazítási szabályokkal” (readjustment rules) való kezelésével Chomsky (1965)-ben találkozhatunk először. A templátum-morfológia rövid leírása Spencer (1991)-ben található, a pozíciós osztályokon alapuló morfológia részletes tárgyalását l. Stump (1991)-ben. A szószintaxisra vonatkozóan alapvető munka Aronoff (1976), Selkirk (1982), Di Sciullo–Williams (1987) és Lieber (1992). A kettéosztott morfológia bírálata Booij (1993)-ban található. A szószintaxist Anderson (1992) is részletesen bírálja. A ragozásnak funkcionális kategóriákkal történő tárgyalására vonatkozóan l. Pollock (1989)-et, bírálatát l. Stump (1998)-ban. A kiterjesztett „szó és paradigma” modell képviselője Anderson (1992). A szétosztott morfológia Halle–Marantz (1993) elmélete, bírálatát l. Stump (1998)-ban. A természetes morfológiára vonatkozóan l. Dressler (1987).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave