Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Inflexiós kategóriák

A strukturalista hagyományra támaszkodva különbséget teszünk morfoszintaktikai tulajdonságok és morfoszintaktikai kategóriák között. Az előbbiekre példa az 1. személy, jelen idő, többes szám, tárgyeset, feltételes mód, az utóbbiakra pedig a személy, idő, szám, eset, mód. A morfoszintaktikai kategóriák és a morfoszintaktikai tulajdonságok között olyan reláció áll fenn, amely minden morfoszintaktikai kategóriához morfoszintaktikai tulajdonságokat rendel hozzá. Minden morfoszintaktikai kategóriának van legalább két eleme, vagyis minden kategóriához legalább két morfoszintaktikai tulajdonságot kell tudnunk hozzárendelni, különben nem lenne értelme a ’kategória’ és a ’tulajdonság’ közötti különbségtételnek. A ’szám’ kategóriához a magyarban két tulajdonságot rendelhetünk hozzá: az egyes és a többes számot. Az ’eset’ kategóriához, mint alább látni fogjuk, tizennyolc különböző tulajdonság tartozik. Egyetlenegy morfoszintaktikai tulajdonság sem rendelhető hozzá egynél több morfoszintaktikai kategóriához: a jelen idő csak az ’idő’ kategóriájához tartozhat (és nem az ’idő’ és a ’mód’ kategóriájához), az 1. személy is csak a ’szám’ kategóriához tartozhat (és nem a ’szám’ és az ’eset’ kategóriához). Más szóval, a magyarban a morfoszintaktikai kategóriák és a morfoszintaktikai tulajdonságok között az alábbi megfeleltetéseket kapjuk:

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave