A strukturalista hagyományra támaszkodva különbséget teszünk morfoszintaktikai tulajdonságok és morfoszintaktikai kategóriák között. Az előbbiekre példa az 1. személy, jelen idő, többes szám, tárgyeset, feltételes mód, az utóbbiakra pedig a személy, idő, szám, eset, mód. A morfoszintaktikai kategóriák és a morfoszintaktikai tulajdonságok között olyan reláció áll fenn, amely minden morfoszintaktikai kategóriához morfoszintaktikai tulajdonságokat rendel hozzá. Minden morfoszintaktikai kategóriának van legalább két eleme, vagyis minden kategóriához legalább két morfoszintaktikai tulajdonságot kell tudnunk hozzárendelni, különben nem lenne értelme a ’kategória’ és a ’tulajdonság’ közötti különbségtételnek. A ’szám’ kategóriához a magyarban két tulajdonságot rendelhetünk hozzá: az egyes és a többes számot. Az ’eset’ kategóriához, mint alább látni fogjuk, tizennyolc különböző tulajdonság tartozik. Egyetlenegy morfoszintaktikai tulajdonság sem rendelhető hozzá egynél több morfoszintaktikai kategóriához: a jelen idő csak az ’idő’ kategóriájához tartozhat (és nem az ’idő’ és a ’mód’ kategóriájához), az 1. személy is csak a ’szám’ kategóriához tartozhat (és nem a ’szám’ és az ’eset’ kategóriához). Más szóval, a magyarban a morfoszintaktikai kategóriák és a morfoszintaktikai tulajdonságok között az alábbi megfeleltetéseket kapjuk: