Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Inherens morfoszintaktikai jegyek

A szótárból származó morfoszintaktikai jegyeket nevezzük inherens morfoszintaktikai jegyeknek. Ilyenek a vonzatok morfológiai alakjára vonatkozó információk, amelyeket a szótárban kódolni kell. Ennek tipikus esete az esetrag, amelynek már a meghatározása is az esetragoknak a szótárral és a szintaxissal való szoros kapcsolatát jelzi. Így például egy ige a vonzataira vonatkozó követelményekkel együtt kerül be a szintaxisba. A direkcionális vonzat morfológiai megjelenése többféle lehet: -rA, -bA és -hOz, pl. a székre ugrik, a kertbe megy, házhoz szállít. Némely ige ezek mindegyikét megengedi: a székre/kertbe/házhoz megy, de vannak olyan igék is, amelyek (és ez következik az esetrag definíciójából is) egyértelműen meghatározzák a vonzat morfológiai alakját is: beleesik az árokba/*árokra/*árokhoz, rálép a lábára/*lábába/*lábához, hozzátesz a pénzhez/*pénzbe/*pénzre. Az igék szótári ábrázolásában kétféleképpen járhatunk el: (a) a (32a–e) mintájára a szótárban az esetragoknak csak a nevét adjuk meg, alakjuk meghatározását realizációs szabályokra bízzuk, vagy (b) a szótári ábrázolásban mindjárt az esetragok tényleges alakját adjuk meg. A kétféle eljárás közötti különbséget mutatja a (89a,b) és a (90a,b) példa (Obl=obliquusi vonzat, nom=nominativus, sublat=sublativus).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave