Az első probléma, ami felmerül: a morfológiailag jelöletlen nominativus esetén is van-e K a szerkezetben, vagy pedig a nominativusi főnévi szerkezetek nem KP-k? Ha ilyenkor is van K, akkor annak kitöltője egy zéró morféma, vagyis egy olyan morféma, melynek sosincs hangalaki megjelenése. Ha nincs KP, akkor viszont hogyan különbözik a „csupasz” (egyáltalán nem mondatba ágyazott) főnévi csoportoktól, és miért, milyen feltételek mellett lehet a nominativusi főnévi szerkezeteket a mondatszerkezetbe helyezni? Mivel modellünkben eddig semmilyen megszorítást nem tettünk, amely kizárná zéró morfémák alkalmazását, az előbbi változat az egyszerűbb. Mivel azonban a nominativusi főnévi csoportok előfordulása korlátozott, szintaktikai pozícióját tekintve jól behatárolható (csak időjeles tagmondat alanya, birtokos szerkezet belső birtokosa, vagy névutó bővítménye lehet—technikailag kifejezve: csak [+finit] jegyű időjel (Finit), illetve ilyet domináló alanyi egyeztetési kategória (AgrS) specifikálójában, birtokosi egyeztetőkategória (AgrN) specifikálójában, vagy P testvéreként állhat), ezért az utóbbi megoldás sem vezet bonyodalmakhoz. Ha a névutók szóban forgó osztálya és az esetragok párhuzamban állnak, akkor az iménti harmadik megjelenési környezet esete ki is esik. Köztes megoldásként pedig úgy is elképzelhetjük, hogy nominativus esetén is van K és KP, csak e K-fej üres, és a szóban forgó szintaktikai pozíciók különleges tulajdonsága abban áll, hogy engedélyezik e pozíció üresen maradását. Egy ilyen megoldás előnye pl. az, hogy a névutók egységesen viselkednek a tekintetben, hogy vonzatuk kategóriája mindig KP. A két utóbbi elemzés szerint nominativusi eset valójában nincs is: amit ezzel a hagyományos, leíró jellegű címkével illetünk, az az eset hiánya egy főnévi szerkezeten.