Ebből a részből most még az van hátra, hogy számot adjunk arról: miért nem tapasztalunk hatóköri többértelműséget abban az esetben, ha mindhárom vizsgált kategória jelölve van egy igealakon (pl. várhattunk volna). Minthogy az egyetlen lehetséges értelmezés (Mod > Finit > Pot) az, ahol a hatókör pontosan megfelel a kategóriák projekciós hierarchia szerinti viszonylagos alaphelyzetéből következő k-vezérlési viszonyoknak, az eddigi elemzések alapján automatikusan következik a többi olvasat alapjául szolgáló szerkezetek előállíthatatlansága. Pot csak Finit-hez képest vehetne fel fordított hatókört, de ahhoz egy Mod-ra mint üres keretkategóriára lenne szükség, Mod viszont ezekben az alakokban saját jogán, jelölten szerepel, vagyis Pot számára nem hozzáférhető. Sem Pot, sem Finit nem lehet nagyobb hatókörű a valódi (módkifejező) Mod-nál, hiszen Mod felett nincsen semmilyen igénybe vehető, potenciálisan üres projekció. (Az Agr mindig ki van töltve, és mivel nem alkot egy osztályt a három vizsgált inflexiós kategóriával, nem inherens jelölő, hanem egyeztetőkategória lévén, amúgy is kétséges, hogy részt vehetne-e hatókörmódosító műveletekben.) A módjel hangalakjával kifejezett „szándék/óhaj” modalitás és a -hat által reprezentált (episztemikus, deontikus) modalitás ugyanazon kategória kitöltői, vagyis nem fordulhatnak elő együtt, ebből következőleg a mindenre jelölt alakokból az előbbi („szándék/óhaj”) ki van zárva. Emiatt a látszólagos Finit > Mod „fordított” hatókör is kiesik. Így végül csak a semmilyen különlegességgel nem járó alapeset marad.