Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az alanyi és tárgyas ragozás szintaktikai háttere

A magyar igék ragozásában hagyományosan két külön paradigmát különböztetnek meg, melyek közül elsődlegesen az ige tárgyának léte/nemléte alapján, másodlagosan, tárgy megjelenése esetén pedig annak valamely tulajdonsága alapján választunk. E két paradigmát hagyományosan mint alanyi, ill. tárgyas ragozást említik, bár jó ideje forgalomban van a határozott–határozatlan megkülönböztetés is. Az előbbi nyilvánvalóan arra teszi a hangsúlyt, hogy a fő választóvonal a tárgyas és a tárgyatlan igék közt van, ugyanakkor (talán tévesen) azt is sugallja, hogy (a) csak ez a releváns megkülönböztetés, vagy hogy (b) alanyi ragozás esetén a ragok az alany jegyeire utalnak, tárgyas ragozás esetén pedig a tárgyéira (is). A határozott–határozatlan megnevezés (éppen ellenkezőleg) arra utal, hogy a lényeges distinkció a tárgy határozott vagy határozatlan volta; ebben a kontextusban a tárgyatlan igék viselkedése másodlagosan származtatható. Az utóbbi időkben pedig teret látszik nyerni az általános, illetve határozott tárgyú ragozás megnevezés, mely világosan általánosít a tárgyatlan és a határozatlan tárgyú igék felett.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave