Az alábbiakban a későbbi elemzésekben felhasznált képzőket vesszük számba. Elsősorban a termékeny (produktív) képzőkre összpontosítunk, azonban ha a képző termékeny volta bizonytalan vagy a képző nem termékeny, de gyakori, általában a felsorolásban szerepel (ekkor kapcsos zárójelben általában megadjuk a képzett alakok számát). Termékenység alatt természetesen nem értjük azt, hogy a képző minden tőelemhez csatlakozhat; a képzők szelektálják a töveket, ahogyan kategória (szófaj) szerint, úgy gyakran jelentés vagy hangalak szerint is. Nem termékeny (improduktív) képzőknél amellett, hogy új szavakat nem alkothatunk velük, általában a fenti esetekbe nem illő egyedi (lexikális) szelekciót találunk. A képzők csoportosítását a hagyományos módon a tő és a képzett szó kategóriája alapján adjuk meg, a strukturalista hagyományoknak megfelelően a disztribúció alapján négy kategóriát tételezve fel: főnév, melléknév (ide tartoznak a jelentésükben számokra utalók), ige, határozó (adverbium). A fontosabbnak tartott fonológiai információkat az adott képző után közöljük. Egyéb nem fonológiai (szemantikai, lexikális) tulajdonságokkal nem foglalkozunk. Az egyértelműen nem produktív képzőket kereszttel (†) jelöltük meg. A ] jelölés a képzőnek arra a morfofonológiai tulajdonságára utal, hogy a tővégi nyílt magánhangzót a képző nem nyújtja, a jel pedig azt mutatja, hogy a képző a szótő utolsó magánhangzóját levágja (tőcsonkító). A nagybetűk a több magánhangzó-változatot mutatják, a zárójel pedig azt, hogy—ha erre külön nem utalunk—a képző eleji magánhangzó magánhangzóra végződő tövek után nem jelenik meg. Azokat a képzőket, amelyek után semmilyen más toldalék nem állhat, a } jel zárja le.