A hosszú magánhangzók ábrázolását az eddig használt eszközökkel fogjuk megkísérelni. Ezek nyilvánvalóan két magánhangzó-pozíciót tartalmaznak, melyek között a mássalhangzó-pozíciónak nincs szegmentális tartalma (és így nem is interpretálódik). A ál- és valódi mássalhangzó-kapcsolatokhoz hasonlóan megkülönböztethetjük azokat a magánhangzó-kapcsolatokat, melyekre korlátozások vonatkoznak, azoktól, amelyekben ilyet nem találunk. Az első eset tipikusan a hosszú magánhangzók, illetve a kettőshangzók (diftongusok) esete, míg a második az ún. hiátus, amikor két magánhangzó egymás mellé kerül (pl. kalauz, dzsainista, aorta, euró, koffein, neon, tea, %soulzene, heroin, poentíroz, boa, priusz, fiola, siet, pia, druida, toluol, duett, dualista stb.). A hosszú magánhangzók előfordulása minden nyelvben korlátozott, a magánhangzókészlet határozza meg, milyen hosszú magánhangzók lehetségesek (a magyarban például a szótári alakokban nem fordulnak elő hosszú középnyílt magánhangzók, [ɔː] és [εː]). A diftongusok esete hasonló, hiszen minden nyelv magánhangzókészlete korlátozza a lehetséges diftongusokat. Ezentúl azonban általános kikötést is tehetünk a diftongusok második tagjára. A záródó kettőshangzók második eleme gyakran közös jegyeket oszt meg az első elemmel (pl. mindkettő elölképzett: éi, öü, vagy mindkettő kerek: ou, öü). Más esetekben ilyen egyezést nem találunk (pl. au, ai, oi, eu). Általános tendencia azonban az, hogy az ilyen típusú diftongusokban a második tag felső nyelvállású. A magyarban a budapesti köznyelv nem tartalmaz diftongusokat, azonban dialektális változatokban egyes hosszú magánhangzók (é, ó, ő) diftongusként jelenhetnek meg. Így kézenfekvő, hogy a hosszú magánhangzókat és a kettőshangzókat hasonló módon ábrázoljuk. A hosszú magánhangzók ábrázolása a mássalhangzóknál látott geminátákhoz hasonló lesz, azaz a két (V-)pozíció közül a domináns kormányozza a másikat. A domináns pozícióhoz kapcsolt melódiai elem a nem domináns pozícióban is interpretálódik. A valódi gemináták ábrázolásához képest a különbség az, hogy itt a kormányzási tartományon belül a kormányzó pozíció a bal oldali, azaz a kormányzás balról jobbra történik (ezt a típusú kormányzást—mivel a hagyományosan szótagmagnak nevezett pozíciók között megy végbe—mag-kormányzásnak hívjuk).