Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A szóképzés fogalma

A szóképzés és a szóösszetétel a szóalkotás két legfontosabb módja. Szóalkotásról akkor beszélünk, ha egy szóból morfológiai művelet révén új szó jön létre. A szóképzéssel keletkezett szó általában egyetlen szótövet tartalmaz (összetételek továbbképzése csak bizonyos korlátozásokkal lehetséges, lásd 3.3.), a szóösszetételben egynél több szótövet találunk. A magyarban a szóképzés általában toldalékolással történik, a morfológiai műveletek bemenetét képező szó toldalékot (szuffixumot) kap. Pl. olvas—olvas+ás, számol—számol+tat, meleg—meleg+en. A képző éppúgy kötött morf, mint az inflexiós toldalék (a rag), önállóan nem fordulhat elő. A magyar nyelvtől sem teljesen idegen azonban a szóképzésnek az a módja, amikor a szó a morfológiai művelet révén csak kategóriáját változtatja meg, alakja változatlan marad (azaz a művelet morféma- és nem morfszintű). Ezt a morfológiai műveletet nevezzük konverziónak. Konverzió például a melléknévi igenévből történő melléknévképzés: [fárasztó]PART → [fárasztó]ADJ (a lovakat fárasztó istállómester—fárasztó feladat), [szórakoztató]PART → [szórakoztató]ADJ (a gyerekeket szórakoztató színész—szórakoztató műsor), ahol PART a melléknévi igenév, ADJ pedig a melléknév jele.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave