A magyar szóalakok számítógépes kezeléséről szóló fejezet célja nem pusztán a magyar szóalaktan számítógépes feldolgozásának bemutatása. Egy számítógépes szemszögből, a gép számára érthetően leírt szóalaktan ugyanis más kategóriákkal dolgozik, mint az elméleti nyelvészet. Ebből következően a számítógépes leírás jól formalizálható és nehézséget okozó pontjai sok esetben más helyeken, más módon jelentkeznek, mint az elméleti nyelvészeti morfológiában. Ezeknek a tényeknek a leírása, bizonyos problémák esetén a súlypont eltolódása a magyar nyelv leírásának új aspektusait is felvillantja. Azt is mondhatnánk, hogy olyan szempontok kerültek előtérbe a számítógépes leírás készítésekor, melyek nem is jöhettek elő a „hagyományos” nyelvészeti leírásokban, hiszen azok minden esetben feltételezték az embert mint a leírás olvasóját, így bizonyos aprólékos magyarázatokat, értelmezéseket ki lehetett hagyni a megfogalmazásból. A számítógép—bármennyire terjed is az „elektronikus agy” kifejezés—nem rendelkezik ugyanezekkel a képességekkel, így számára minden magyarázat megadandó, egészen a legapróbb részletekig. Hagyományos definícióinkkal természetesen nem mehetünk semmire, hiszen ezek ismeretét nem feltételezhetjük a számítógéptől. Így egyetlen lehetőség marad számunkra: a definícióink alapjául szolgáló megfigyeléseket mint atomi ismérveket leírjuk a gép számára. Ekkor jövünk rá azonban arra, hogy ezt igen nehéz megtennünk a „leggyakrabban”, „túlnyomórészt”, „szinte minden esetben” és más—bizonytalanságot, pontatlanságot jelentő—kifejezések használata nélkül. A gépi feldolgozásról szóló fejezet tehát nem öncélú, azaz nemcsak a morfológiai elemzés egyes kérdéseit igyekszik bemutatni számítógépes szempontból, hanem—és ez indokolja jelenlétet egy elméleti nyelvészeti könyvben—néhány olyan módszertani kérdést tárgyal, melyek alkalmazása az elméleti nyelvészet területén is általános tanulsággal szolgálhat a témával foglalkozók számára.