Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az -i becézőnévképző

Az.-i becéző képző másfajta problémát vet fel. Kérdés, hogy megfogalmazható-e egyáltalán szabály az Ádám—Ádi, Ferenc—Feri, Imre—Imi, Miklós—Miki, Erzsébet—Erzsi, Katalin—Kati, Szilvia—Szilvi stb. becéző nevek képzésére. Az -i becéző képző kétségtelenül termékeny, de a becéző nevek képzése a magyarban megszokott szóképzéstől eltér, mivel a képző nem a szóhoz járul, hanem annak valamilyen módon csonkított változatához. A termékeny képzés ugyanis, mint fentebb láttuk, szabályba foglalható, és a magyarban szokásosan szóalapú. Tegyük fel, hogy az -i képzőt a keresztnév csonka tövéhez illesztjük, amely a név első szótagjából és a második szótag első mássalhangzójából áll. Tehát: Erzsébet—Er$zs+i, Ferenc—Fe$r+i, Teréz—Te$r+i, Klára—Klá$r+i, Aladár—A$l+i, Zsuzsanna—Zsu$zs+i, ahol „$” a szótaghatárt jelöli. Ez a szabály azonban nem fedi le valamennyi képzést. Vö. Ágnes—*Ág$n+i—Ág+i, István—*Ist$v+i—Ist+i, Viktória—*Vik$t+i—Vik+i, ahol az előbb említett szabály helytelen alakokat állítana elő, és persze a helyeseket kizárná. Megoldást—vagy legalábbis jobb megoldást—a szótagszerkezet figyelembevétele kínál. Induljunk ki az alábbi mintából:

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave