William Shakespeare (1982) fenti sorai nem sok jót ígérnek a keserű ízzel kapcsolatban. Az erősen keserű vagy savanyú ételek veszélyt jelentettek az elődökre. A modern ember is ösztönösen igyekszik kerülni ezeket (Morris, 1990). A csimpánzok kizárólag akkor fogyasztanak keserű (gyógy)növényeket, amikor betegek. Az anyjukat követő kölykök be-bekapnak egy-két keserű levelet, de azt azonnal ki is köpik, ha nem betegek (Csányi, 1999). A keserű étel a majmoknál igencsak szomorú alkalmakhoz kötött. Egy asszociációs vizsgálatban azt kutatták, hogy bizonyos szavak milyen íztársításokat hívnak elő. Az anya, az öröm és a szeretet hívószavak társulnak a legédesebb képzetekkel, míg a halál a legkeserűbb fogalmunk (Gasparik, 1993). Minden keserű, ami bánatot okoz, kínos, leverő és elszomorító. Kesereg, keserít, keserül, kesergő stb. szavaink származnak ebből a gyökből és alapaffekcióból. Shakespearenél a hős az élet keserű kenyerét eszi: „Eating the bitter bread of life...” Az angol „bitter” jelentése ugyanis nemcsak keserű, de kegyetlen és zord is. A „the bitter end” kifejezés a halálos végzetet jelenti. A német „bitter” hasonlóképpen szomorúságot, kegyetlenséget és fájdalmasságot is jelöl. A francia „amer” és „amère” „kemény, sértő és bántó” jelentésekkel is bír. Az orosz „мрачный” jelentése a keserű mellett: sötét, sivár, örömtelen, borongós és komor. Az arab közmondás szerint: „Jaum aszal, jaum baszal”, azaz „egyik nap méz, másik nap hagyma”. A magyar népdalból tudjuk, hogy a hagyma keserű magában. A svéd „hätsk” szó keserűn túl „rosszindulatot, rosszakaratot” is jelent. A japán „urameshii” jelentése „gyűlöletes, utálatos, szégyenteljes, szemrehányó”, valamint „keserű”. Így érthető, hogy az étkezés legtöbbször az édessel végződik, hogy ez maradjon meg a szájban. Az sem véletlen, hogy virágoznak az édességboltok, de „keserűségboltból” még senki sem tudott megélni (Morris, 1989).