A kezdeti lelkesedés mellett a felnőttkori kutatások jelentős része tehát ellentmondásos eredményeket kapott a Hazan- és Shaver-féle háromkategóriás modellre kidolgozott kényszerválasztásos kérdőívvel. Több vizsgálatban a kérdőívvel és az interjúmódszerrel egyazon személy esetében megállapított kötődési típusok is eltérőek voltak, a vizsgált minták jelentős százalékában (összefoglalót lásd Bartholomew és Shaver, 1998). A másik probléma az volt, hogy a Hazan- és Shaver-féle kényszerválasztásos kérdőívben csak az önmagukat biztonságosnak valló egyének esetében találtak szoros összefüggést az élet más területén való működés minősége és a kötődés között. Az elkerülő, valamint az ambivalens kötődési kategóriák gyengén vagy nem konzisztensen jósolták be azt, hogy a személy hogyan érzi magát az életben és a párkapcsolatában, illetve hogyan oldja meg az ott keletkezett problémákat, konfliktusokat (Feeney & Noller, 1996). Ezek az eredmények Fraley és Davis (1997) eredményeihez hasonlóan azt sugallták, mintha nem lenne összefüggés a kötődés és a párkapcsolat jellege között akkor, ha az illető önmagát szorongó kötődésűnek ítéli. Az ellentmondások több olyan kérdést vetettek fel, amelyek alapjaiban érintették a háromkategóriás modell módszertani korlátait. Kérdésként merült fel, hogy…