Gépjárművek sebességszabályozó rendszereivel és azok tervezésével a járműirányítási kutatások hosszú ideje foglalkoznak. Legelőször a sebességtartó rendszerek tervezésében került elő a probléma, később az adaptív sebességtartó rendszerek megvalósításában, illetve az újabb kutatásokban a fejlettebb intelligenciát alkalmazó hosszirányú irányítási rendszerek tervezésében. Jóllehet számos ipari megoldás és kutatási eredmény létezik a területen, nincs egyetlen olyan megoldás, ami globálisan alkalmazható lenne minden egyes sebességszabályozási probléma megoldására. Főleg annak függvényében nincs, hogy különböző mélységekben más és másféleképpen lehet modellezni és irányítani a rendszereket. Példának okáért, amennyiben a hosszirányú irányítás sebességtervezésének része a hajtáslánc szabályozása, számos nemlinearitás kerül a rendszerbe – míg maga a hosszirányú dinamika jellemzően lineáris. Továbbá figyelembe kell venni, hogy míg a beavatkozó szervek dinamikája kellően gyors, addig a hosszirányú dinamika – ami a mozgó jármű tömegét, illetve a hajtáslánc forgó részeinek tehetetlenségét is magában foglalja – több nagyságrenddel lassabb lehet. Ez matematikailag akkor okoz problémát, amikor az összetett rendszer pólusainak vizsgálatakor kiderül, hogy a gyors és lassú dinamikák együttese miatt a rendszert leíró állapottér-reprezentáció rendszermátrixa rosszul kondicionált. A számos megoldás különbözőképpen csoportosítható – az alábbi leírásban a csoportosítás alapját az képezi, hogy az egyes szerzők milyen irányítástervezési módszertant alkalmaztak a gépjárművek sebességtervezésében.