Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Ige vagy igenév

A szintaktikai elemzés előtt meg kell vizsgálnunk azt a kérdést: vajon a szerkezet verbális eleme véges ige vagy igenév. A nominális elem jelöletlensége vagy alanyi, vagy birtokos szerepre utalhat, de Laczkó (2001) szerint az igei és igenévi predikátumok jellegzetesen nem osztják ki a birtokos funkciót, és ő a HJ-re vonatkozólag kimutatta, hogy az nem lehet birtokos szerkezet. Ugyanakkor ha birtokviszony lenne a szerkezet két tagja között, akkor azt jelölni kellene egy másik elemen, ahogy a szokásos birtokos szerkezet esetében; márpedig a szerkezet verbális tagján semmilyen személyjelölés sem található, és a személyjelölő a verbálison a ma is létező alakoknál agrammatikus szerkezetet hoz létre: magvaszakadt(*-a), a vére hullott(*-a) Vászka. Továbbá ha birtokosi szerepű lenne, nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy a HJ-hez hasonlóan miért nem vehet fel dativusi ragot: *a vérének hullotta Vászka, így tehát a birtokos funkciót kizárhatjuk. Ebből viszont az következik, hogy az esetjelöletlen alak csak az alanyi argumentuma lehet a verbális elemnek, ahogy ezt a leíró és a történeti hagyományokban is állították. Alanyi funkciót viszont igenév is kioszthat az argumentumának, mint például a -ván, -vén esete ezt mutatja, ezért a következőkben megvizsgáljuk, hogy ez a verbális elem véges vagy nem véges igének tekinthető.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave