Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A σ szerepe az argumentumhelyek sokoldalú meghatározásában

Az előző szakaszban a σ szerepének csupán technikai aspektusáról esett szó: egy tartalmas szó megpillantása egy mondatban egy eventualitásjelölőnek szánt referens kiválasztását váltja ki az interpretálóból, aki mintha ezt mondaná a (9) mon- dat egyes szavai, mondjuk a vágyik (9b) és a magas (9e) hallatán: „egy-egy elemi állítás hangzott el”. Az edes és az e′tall referensek első lépésben még semmilyen más információt nem képviselnek; indexük is csak az olvasónak kíván segíteni. A σ függvény egyedíti e referenseket, amikor hozzájuk rendel a Π-ből vett paraméterben meghatározott szerepek szerint egy predikátumnak szánt referenst, egy időjelölőnek szánt referenst, illetve a predikátum nyelvspecifikus jellegétől függően néhány további (argumentum-)referenst. Nyilvánvalóan a predikátum kiválasztásától függ az argumentumok száma a lexikailag meghatározott vonzatszám alapján (Komlósy 1992), de kézenfekvő az argumentumszerepeket olyan gazdagabb jegysorozatokkal meghatározni, amelyek a (13) táblázatban felsorolt szempontok szerint specifikálják az argumentumhelyeket. A nyelvész számára érdekes (nyelvspecifikus és univerzális) általánosításokat pedig ezek után a lehetséges jegysorozatok feltárása nyújtja.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave