Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Centralizálás: az alanyi (és a tárgyi) funkció kiosztása

Visszatérve a (14) elemzéshez, az ás polaritásos hatáslánca (az interpretálói információállapot részeként) két σ-paraméternél játszik szerepet egy olyan mondat morfoszintaktikai jellemzőinek meghatározásában, amely ezt az igét tartalmazza: egy argumentum számára szerepcímkét és esetprominenciát kell kijelölni. A példában négy argumentumot próbálok a predikátumreferens mellé társítani; sorszámozásuk jelentőségét majd később világítom meg. Az 1. argumentumé lesz az Okozói (műveltetői) szerep, a 3.-é az elásandó dolog Páciens′ címkéjű szerepe, a 4.-é pedig az Ágens címkéjű szerep (ő az, aki ténylegesen ás). A 2. argumentum említését azért hagytam a végére, mert a szabad helyhatározó szerepét kívánom hozzátársítani, tehát nem egy vonzatszerepet. Ez az argumentumlista olyan jellegű kibővítését igényli afféle „kvázivonzatként” kezelt szabad határozókkal, amit a HPSG is szükségesnek ítél (Szécsényi 2009). Egy érv a megoldás mellett: a kibővített argumentumlista tagjai egyenrangúak a topik/kvantor/fókusz információszerkezeti funkciók elnyerése tekintetében. Nem minden szabad határozó kaphat azonban argumentumstátuszt: a sajnos kifejezés például nem, mert alkalmatlan az iménti információszerkezeti funkciókra (*Sajnos kaptam meg az influenzát.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave