Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Az argumentumszerkezet lexikai leírása

A lexikai egységek leírásában az alapvető szintaktikai és szemantikai tulajdonságokon túl megjelenik még a lexikai egység argumentumszerkezetét kifejtő leírás is. Ez a leírás tartalmazza az adott egységhez tartozó függő elemek, komplementumok számát, az azoktól megkövetelt szintaktikai tulajdonságokat, valamint azok szintaktikai és szemantikai szerepét is. A függő elemek a fej kötelező és (aktuálisan megjelenő) fakultatív vonzatai, továbbá az egyéb szabad bővítményei, vagyis azok az egyéb összetevők, amelyeknek az adott lexikai egység mellett megjelenhetnek, hogy azokkal a lexikai egység egy teljes jólformált frázist alkothasson. Ezek a komplementumok a lexikai egység leírásában egy lista, a COMPS lista elemeiként vannak felsorolva. A listán elfoglalt pozíció határozza meg az adott függő elem szintaktikai szerepét (ige esetében a lista legelső eleme az alany, a második a tárgy stb.; a legkevésbé függő elemtől kezdve a legfüggőbbig). A szemantikai szerep azonosítását – ha van egyáltalán szemantikai szerepe – a COMPS listán szereplő elem releváns részének a lexikai egység szemantikai leírásában való megjelenítése biztosítja.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave