Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések


6 Olyan társasházakról volt szó, melyek az állami vagyonátadás óta senkinek sem kellettek. Belső-Erzsébetváros 100 éves épületeivel senki nem akart csinálni semmit. Rengeteg védett, műemléki épület volt itt, és az ott élők nem vehették meg az önkormányzati bérlakásaikat, mert csak akkor lehetett volna nekik eladni, ha az önkormányzat előtte felújítja az épületeket. Egyrészt ennyi pénzünk sose volt, másrészt az önkormányzat kiszámolta: ha az önkormányzat a műemléki felújítások elvégzése után a lakástörvény szerinti kedvezménnyel eladta volna a lakóknak a lakásokat, hatalmasat bukott volna. Az emberek viszont joggal várták el, hogy megvehessék a bérlakásokat, mint minden más kerületben. Így született meg az a koncepció, hogy a házakat lakottan kell eladni, és az új tulajdonos fogja majd a bérlőket kivásárolni. Ha ért egy lakás – mondjuk – 10 M Ft-ot, a bérlő kért 15-öt, és végül megegyeztek 13 M Ft-ban. Mindig az járt a legjobban, akivel az utolsók közt egyeztek meg. Az önkormányzat azzal járt jól, hogy a terület fejlődhetett, és a kerületnek ez nem került pénzébe.

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 102 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave