Pálvölgyi Lajos: Az életpálya-építés megalapozása fiatalkorban
›
2. Elméleti háttér
›
2.2. Kompetencia
›
2.2.1. Főáramú definíciók

2.2.1. Főáramú definíciók

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Schneider (2019) szisztematikus irodalomelemzése White (1959) publikációját említi a fogalom első előfordulásaként a tudományos diskurzusban. A kompetencia itt a motivációhoz kapcsolódóan jelenik meg az elsődleges késztetésekkel közvetlenül nem magyarázható játékos és felfedező magatartás magyarázatára. Úgy tűnik, létezik egyfajta belső igény a környezettel való aktív foglalkozásra, ami a hatékonyság és elégedettség érzését kelti, és alapvető jelentőségű a gyermek fejlődése szempontjából.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kompetencia fogalmának első megjelenését sokan Noam Chomsky (1995) nagyhatású elméletéhez kapcsolják, miszerint a nyelvtudás olyan kompetenciára épül, amely lehetővé teszi, hogy a nyelvi megnyilvánulások előre nem látható végtelen sokaságát produkáljuk. Míg White esetében a kompetencia a motivációhoz kapcsolódott, itt képességre utal. Általánosabban fogalmazva a kompetens személy nem egyszerűen a cselekedetek valamely rögzített halmazát tudja megvalósítani az adott területen, hanem az előre nem látható cselekvések végtelen sorát képes kivitelezni a helyzet függvényében. A kompetencia itt tehát egyfajta sajátos kontextusfüggő tevékenységgenerátor.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kompetencia a későbbi értelmezésekben sokak számára képességként vagy ismeret és képesség együtteseként jelenik meg, amely néha kiegészül további, attitűdre, motivációra, diszpozíciókra utaló elemekkel. Schneider (2019) szerint az adott típusú, domainspecifikus műveletek végrehajtására vonatkozó kompetencia az a kognitív képesség, amely birtokában az egyén sikeresen hajtja végre ezeket a műveleteket alkalmas (normális/szokásos) körülmények között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sultana (2009) értelmezésében a „kompetencia” kifejezés többet jelent, mint puszta készség vagy tudás, magában foglalja ugyanis az értékeket és az attitűdöket is. Coolahan 1996-ból származó gyakran idézett definíciója szerint a kompetenciát úgy kell tekinteni, „mint olyan általános képességet, amely a tudáson, a tapasztalaton, az értékeken és a diszpozíciókon alapszik, és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszt ki magában.” (Idézi Mihály, 2003, p. 106) Gyakran találkozunk ehhez hasonló értelmezésekkel. Ilyen Mulder (2011) meghatározása is, aki kompetencia alatt a tudás, készségek és attitűdök integrált összességéből fakadó hatékony teljesítés képességét érti. Hero és szerzőtársai (2017) ezt a listát a személyes jellemzők említésével egészítik ki. Fadel és munkatársai (2015) az ismeretek és képességek mellett a karakter és a (meta-)tanulási képességek szerepét hangsúlyozzák.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az énpszichológiában használatos kompetenciafogalom (White, 1993; Erikson, 1991) figyelembe veszi, hogy a valamihez való hozzáértés nem pusztán eszköz, hanem egyben az identitás alkotórésze is. Az identitás alapkérdésére („ki vagyok én?”) válasz lehet, hogy tetteimen, képességeimen, vállalt és betöltött szerepeimen keresztül határozom meg önmagam (Erikson, 1991). A kompetencia tevékenységszabályozó funkcióján keresztül nagymértékben befolyásolja az egyén szerepét és státuszát társadalmi környezetében. Az egyes szerepek betöltésének, státuszok elérésének vágya a kompetencia fejlődésének hatékony motorja lehet különösen a tinédzserek és fiatal felnőttek körében, ami fontos lehet pályaedukációs szempontból is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fellelhető kompetenciadefiníciók gyakran eltérnek egymástól abban is, hogy miben határozzák meg a kompetencia külső, megfigyelhető eredményét: ez lehet tevékenység, viselkedés, funkció vagy szerep, továbbá a kompetencia az identitás építéséhez is hozzájárulhat, illetve ezzel kölcsönhatásban fejlődhet. A kompetencia tartalmát tekintve lehet kognitív jellegű, de lehet annál sokrétűbb, lényegesen tágabb is. Megfigyelhető, hogy ha a definíció nem hangsúlyozza kellően az attitűd, értékek, motiváció vagy a karakter szerepét, akkor tartalmilag túlzottan közel kerülhet a képesség fogalmához, és nehéz lesz megmondani, hogy mi is a lényegi különbség a két fogalom között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Spencer és Spencer kompetenciának tekint minden olyan egyéni jellemzőt, amely megbízhatóan mérhető, és amelyről kimutatható, hogy jelentős különbséget tesz a kiváló és az átlagos teljesítményű egyének között (Spencer & Spencer, 1993, p. 4; idézi: Wong 2020). Számos definíció a kompetencia által szabályozott tevékenységet, viselkedést is bevonja a fogalom terjedelmébe. Ez a megközelítés főként a gazdasági szférában gyakori. Példa erre Draganidis és Mentzas (2006) meghatározása, mely szerint a kompetencia tacit és explicit tudás, készségek és viselkedési formák kombinációja, amelyek lehetővé teszik az egyének számára, hogy adott feladatokat vagy szerepeket hatékonyan hajtsanak végre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik legnagyobb hatású értelmezés az OECD nemzetközi együttműködésben megvalósult DeSeCo (Defining and Selecting Key Competencies) projektjében született, miszerint a kompetencia a komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldását teszi lehetővé (OECD, 2002; Rychen & Salganik, 2003). A kompetencia nem csupán tudásból és készségekből áll, hanem „magában foglalja azt a képességet, hogy komplex követelményekkel birkózzunk meg pszichoszociális erőforrásokra (köztük készségekre és attitűdökre) támaszkodva és azokat mozgósítva egy meghatározott kontextus keretei között.” (OECD 2005, p. 4.) A fogalomba értendők az ismeretek mobilizálása, alkalmazása mellett, a kognitív és gyakorlati képességek, a kapcsolódó szociális és magatartási komponensek és attitűdök, az érzelmek és az értékek is (Mihály 2002; Rychen & Salganik, 2003; Vass, 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magyarországon a kompetencia fogalmát a szakképzéssel foglalkozók kezdték el először gyakrabban használni. „A szakmai képzés szükségképpen pragmatikus világában nem sokat ér az a tudás, amely nem képes sikeres és minőségi munkavégzésben kifejeződni: a puszta ’tudásnál’ és e tudás nyelvi megjelenítésénél (a ’lecke felmondásánál’) itt mindig is fontosabb volt a ’csinálni tudás’.” (Halász, 2006, p. 7.) Az OECD megközelítéséhez hasonló Nagy József logikailag letisztult értelmezése, miszerint a kompetencia valamely funkció teljesítésére való alkalmasságot jelent, mely alkalmasság egyrészt a döntések meghozatalában, másrészt a döntések kivitelezésében, végrehajtásában nyilvánul meg. A döntés meghozatalának feltétele a motiváltság, a kivitelezésé a képesség. A kompetenciát a döntés és kivitelezés megvalósulását szolgáló motívum- és képességrendszerekként definiálja (Nagy, 2010). Felfogása szerint „a személyiség hierarchikus, egymásba ágyazódó komponensei a kompetenciák, a hozzájuk tartozó motívum- és tudásrendszerek, amelyeknek összetevői a motívumok, a képességek, az ismeretek, a készségek és a pillanat tört része alatt megvalósuló rutinok” (Nagy, 2000, p. 39).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hazai pedagógiai gondolkodásban a kompetencia az ismeretek, a képességek és az attitűdök egységeként jelenik meg (Pála et al., 2006). Általában olyan „ernyőfogalomként” használatos, amely kiterjed a deklaratív (mit) tudáshoz köthető ismeretekre (ideértve bonyolult összefüggések ismeretét is) és a procedurális (hogyan) tudáshoz köthető képességekre, valamint a nem-kognitív szféra irányában nyitott attitűd jellegű összetevőkre is. A különböző megközelítésekben a képességek rendszerint az ismeretek alkalmazásának képességét jelentik, miközben az attitűdök az alkalmazáshoz szükséges motivációt biztosítják. Bármennyire is fontos az ismeretek alkalmazása, a képességeknek és attitűdöknek kizárólagosan az ismeretek alkalmazásához történő kapcsolása felfogásunk szerint indokolatlan és előnytelen korlátot jelent a pedagógia számára. Hasonlóan fontos lehet egyebek mellett az ismeretek megszerzése, feldolgozása, értékelése, szintézise is, valamint az élményeket és tapasztalatokat feldolgozó reflexió; nem elfeledkezve az explicit tudás mellett a tacit tudás szerepéről sem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A különféle kompetenciadefiníciók eltérő álláspontokat képviselnek a kompetencia természetére és összetevőire vonatkozóan. Schneider (2019) a következő ellentétpárokat említi: viselkedés vs. képesség, öröklött vs. tanult, megfigyelhető vs. nem megfigyelhető, motivációs vs. kognitív, minőség vs. állapot, specifikus vs. általános, kognitivista vs. behaviorista megközelítés, objektivista vs. konstruktivista megközelítés, konstruktum vs. nem konstruktum. Úgy véljük, számos definícióval kapcsolatban felvethető olyan további kritika is, hogy a meghatározások nem egyértelmű fogalmakat tartalmaznak. A kompetencia értelmezései rendszerint nem terjednek ki az egyén fizikai (testi), illetve motorikus tulajdonságaira, bár számos helyzetben ezek is fontos szerepet játszanak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A definíciókat fogalmi konstrukcióknak tekintve egyik sem minősíthető helyesnek vagy helytelennek, sokkal inkább mondhatók kevésbé vagy inkább célszerűnek (adaptívnak). Bárki megteheti, hogy például csak a barna lovat tekinti lónak, felmerül viszont a kérdés, hogy akkor minek nevezi a fekete lovakat. A definíciók sokféleségét jelentősen növeli az, hogy a meghatározások gyakran olyan fogalmi jegyeket is tartalmaznak, amelyek szerepeltetése logikai szempontból felesleges. Az arisztotelészi definíció szabályát követve elegendő megadni a fölérendelt (bővebb) fogalmat, és ezen fölérendelt fogalom ama egy (vagy minimális számú) olyan jegyét (tulajdonságát), amely csakis a definiálandó fogalomra igaz, és így egyértelműen meghatározza azt. Egy definíció logikai szempontból jól konstruált, ha bármely szóba jövő dolog esetén (legalább elvileg) eldönthető, hogy az kielégíti-e a definíciót vagy sem. Ehhez rendszerint nem szükséges minden lényeges tulajdonság felsorolása a meghatározásban. A definícióba nem bevont tulajdonságokat a fogalomhoz kapcsolódó elmélet tételei, tézisei fejthetik ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az áttekintett definíciók közös eleme, hogy a kompetenciát tevékenységhez kapcsolják. Felfogásunk szerint a kompetencia értelmezése akkor célszerű (adaptív), ha nem pusztán arra a képességre utal, amely a tevékenységet lehetővé teszi, hanem arra a hajlandóságra is, amelynek hatására a tevékenység az adott helyzetben ténylegesen létrejön (vagy legalábbis nagyon valószínűvé válik). Az elméleti érv emellett az, hogy ha a fogalom az utóbbit nem tartalmazná, akkor a tevékenység magyarázatához szükség lenne egy olyan tágabb fogalomra is, amely erre is kiterjed. Értelmezésünk a döntés szerepét hangsúlyozó Nagy József (2010) felfogását követi. Hasonló Halász Gábor érvelése is, amikor kiemeli, hogy képességekkel és készségekkel a passzív ember is rendelkezhet, a kompetens ember azonban szükségképpen cselekvő embert jelent: a kompetencia „az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévő tudást (ismereteket, készségeket és attitűdbeli jellemzőket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk.” (Halász, 2006, p. 7.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdekes tendencia, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban jelenik meg a nemzetközi térben a készültség (preparedness) vagy készenlét (readiness) kifejezés vagy ezek valamely szinonimája ott, ahol kompetenciáról beszélnek. Ez felfogható egyfajta kritikának is arra, amilyen következetlenséggel a kompetencia fogalma gyakran használatos. Zenk és munkatársai (2024) az általuk vizsgált metakompetenciákat, a készenlét fogalmának további kibontása nélkül, készenléti tényezőkként értelmezik. A tendencia illusztrálására további példa McCowan és munkatársai (2024) Career Education and Development Scales (CEDS) modellje, amelynek központi eleme az általunk életpálya-építési kompetenciának nevezett kompetenciarendszer, amely itt egyfajta készültségként jelenik meg (ld. 3.1.1). Fontos kiemelni, hogy a készenlét vagy készültség elvileg nemcsak képességet, hanem hajlandóságot is jelenthet (kész valamit megtenni).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A való világban az ismeret és képesség rendszerint csak hajlandósággal, szándékkal együtt hasznos és értékes (tudom, merem, teszem), mind a magánéletben, mind a munkahelyen vagy az élet más területein. Ezt a szemléletet tükrözi szükségszerűen a pedagógiai gyakorlat is, hiszen ismeretet és képességet csak valamilyen tevékenység alapján tudunk értékelni (a felelés vagy dolgozatírás is az), ami nem jön létre hajlandóság (motiváció, attitűd, diszpozíció) nélkül.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave