Hipotézisünk vizsgálata érdekében két almintát hoztunk létre az OKM képességpont és a családi háttérindexátlagok szerint: a két legalacsonyabb értékekkel rendelkező iskola tanulóinak csoportja képezi az első csoportot (súlyozott OKM = 1.637; CSHI = –0,168; N = 158), a kimagaslóan legjobb értékekkel rendelkező iskola tanulói pedig a második csoportba tartoznak (OKM = 1.951; CSHI = 1,395; N = 160). A minta leírásánál fent említett értékekkel összevetve az első csoport OKM-képességpontszáma az országos átlag közelében, családi háttérindex értéke pedig kicsivel az országos átlag alatt helyezkedik el. Leegyszerűsítve mondható, hogy az első csoport az „átlagos”, míg a második csoport az „elit” gimnáziumok képviselőjének tekinthető. Az elsőt emiatt a továbbiakban átlagos, a másodikat felső csoportnak nevezzük. A kétmintás Mann–Whitney U próba csak két esetben mutatott szignifikáns különbséget a két alminta között. A programokban történő részvétel a felső csoportban kicsit gyakoribb volt (U= 16103, p < 0,001, Cohen’s d= 0,059), ami az iskola pályaorientációs munkájára utalhat; az önismeretigény viszont, nagyobb eltérés mellett, inkább az átlagos csoportra volt jellemző (U= 8822 , p < 0,001, Cohen’s d= 0,533).

A csoportba tartozás egyébként nem hat ki a későbbiekben leírt további változókra. A két almintában hasonló a különböző tanulótípusok aránya, és hasonló a kiugróan kedvezőtlen értékű változók száma alapján intenzívebb pályaorientációs támogatást igénylők aránya is. Nem meglepő módon szignifikánsan eltérő viszont az egyetemi továbbtanulást tervezők aránya. A 15. táblázat az ezzel kapcsolatos adatokat foglalja össze, kitérve arra is, hogy miként alakulnak a továbbtanulási motívumok arányai a két almintában az egyetemre készülők körén belül. Minden motívum gyakoribb a felső csoportban. A táblázatban feltüntetett minden különbség szignifikáns. A motívumok a Khi-négyzet érték csökkenő sorendjében olvashatók. A táblázatban az előre megadott válaszlehetőségek szerepelnek, többes jelölés megengedett volt. Feltűnő a szülői elvárás szerepe a felső csoportban. A kiegészítő nyitott válaszmegfogalmazás lehetőségével kevesen éltek. Az itt leírt válaszok többsége az ismeretszerzés vagy a teljesítmény vágyát emeli ki, továbbá azt, hogy legyen „papírja”, amivel könnyebben el tud majd helyezkedni; de előfordul ilyen is: „A diploma szükséges a ’lelkem’ számára, nélküle alulértékeltnek érezném magam a társadalmi hierarchiában.”

Összefoglalva elmondható tehát, hogy a H-2.4 hipotézis részben teljesült: nagyon kevés pályaorientációs változónál volt szignifikáns differencia észlelhető; de az egyetemi jelentkezések száma és a továbbtanulási motívumok tekintetében markáns szignifikáns különbségek tapasztalhatók a két alminta között. A vizsgálat lényeges korlátja, hogy a két csoportban összesen csak három iskola szerepelt, így a tapasztalt különbséget, vagy ennek hiányát, az iskolák egyéb, itt nem szereplő jellemzői is erőteljesen befolyásolhatták. További korlát, hogy az iskolák szintjén aggregált OKM képességpont és családi háttérindexátlagokkal tudtunk csak dolgozni. Lehetséges, és a szakirodalom alapján nagyon valószínű is, hogy további lényeges különbségek is feltárhatók lennének, ha a vizsgált adatbázisban rendelkezésre állnának a tanulói szintű OKM képességpont és családi háttérindexadatok, amelyekkel mélyebb vizsgálat valósítható meg.

Suhajda és munkatársai (2022) szerint az újabb kutatások arra utalnak, hogy erősödik a család szerepe a pályaorientációban, amiben jelentős szerepet játszik, hogy a köznevelés nem tud megfelelni a jogszabályok által előírt, de részleteiben csak homályosan vázolt feladatoknak (Borbély-Pecze & Suhajda, 2017). Ebben a helyzetben a tájékozódás képessége különösen fontossá válik. A digitalizáció elterjedése mellett a fiatalok számára továbbra is a személyes kommunikáció jelenti a megbízható minőségi tartalmat; emiatt célszerű lenne a szülőket is fokozottabban bevonni a szervezett pályaorientációs folyamatokba, megkeresve ennek hatékony formáit és módszereit (Suhajda et al., 2022).