Mit mondanak számunkra azok a változók, amelyek nem változtak jelentősen? A CFI határozatlanság és a CDDQ határozatlanság változóknál ezek jellegéből adódóan reálisan nem is volt várható ilyen változás. A másik két hasonló változó, a CFI önismeretigény és a CDDQ önismeret hiánya változók értéke csökkent, de nem szignifikánsan. Úgy tűnik, hogy egy ilyen rövid beavatkozás nem elegendő ahhoz, hogy tartósan szignifikáns eredményeket érjünk el az önismeret területén. Hasonló a helyzet a CDDQ motivációhiány változó esetében is. Ez utóbbi azért sajnálatos, mert a pályaedukációs beavatkozás kezdeti fókusza logikusan a pályaorientációs aktivitás és az ehhez kapcsolódó motiváció növelésére irányulhatna. Az előbbit sikerült jobban megvalósítani. Mivel nem szignifikáns változás a motiváció területén is jelentkezett, az eredményeket úgy értelmezzük, hogy egy hosszabb, jól elosztott és jobban megvalósított, aktív tanulási és élménypedagógiai módszereket alkalmazó program erőteljesebben javíthatná a pályaválasztási motivációt a tanulók hasonló csoportjában.

A CDDQ külső konfliktus változója a fentiektől eltérő viselkedést mutat, mivel értéke szignifikánsan romlott a kísérleti csoport esetében. Véleményünk szerint a külső és belső konfliktusok jellemzően akkor jelentkeznek a döntéshozatali folyamatban, amikor ez a folyamat már előrehaladott állapotban van, ezért ezt az inverz változást a fejlődés lehetséges jelének is tekinthetjük, azaz értelmezésünkben nem feltétlenül mond ellent a többi eredmény által kialakított összképnek. Az elmondottakkal összhangban a hasonló jellegű CDDQ belső konfliktusok és a CDDQ megbízhatatlan információk elnevezésű változók értékei is növekedtek, bár nem szignifikánsan. Ezen három CDDQ változó viselkedését úgy értjük, hogy a pályadöntési folyamat a tájékozódás eredményeként jut el az ezen változók által jelzett nehézségek felismeréséig, amelyek későbbi megoldása vezet majd el a jól megalapozott és átgondolt döntéshez. Ahhoz, hogy ezen nehézségek fellépjenek, valamilyen szintű előrehaladásra van szükség a tájékozódásban. Az eredmények értelmezhetők úgy, hogy a kísérleti csoport tagjai érdemibb információgyűjtés és feldolgozás alapján mélyebb mérlegelési-döntési folyamati szakaszon mennek keresztül, ami megalapozottabb döntéshez vezethet.

A két felmérés között a kontrollcsoportban nem szerveztek pályaorientációs programokat vagy ilyen dedikált tevékenységeket iskolai- vagy osztályszinten. Mint a 21. táblázatban látható, a következő két kontrollcsoport-változó módosult pozitívan: a pályaválasztási döntésállapot előrehaladása és a CFI pályainformációs igény. (A CDDQ pályaismerethiány változó értéke ugyancsak csökkent, de nem szignifikánsan.) A kontrollcsoport-változók körében tapasztalt mindkét szignifikáns változás a döntéshozatali folyamat lassú előrehaladására utal, főképp a továbbtanulási és pályaválasztási lehetőségek feltárásának formájában. Az utófelmérés adatai szerint a felső kohorsz generálta ezt a tendenciát, ami érthető is, mivel közeledtek a következő fontos döntési ponthoz, a továbbtanulási jelentkezés 2023 februárjában történő benyújtásához. A felső kohorsz itt szignifikáns különbséget mutatott az elő- és utófelmérés között, míg az alsó kohorsz nem mutatott ilyen különbséget a független mintás Mann–Whitney U teszt eredményei alapján (kontrollcsoport felső kohorsz karrierdöntés állapota: Cohen d = 0,533; U = 1482; p = 0,011; és CFI igény a karrierinformációkra: Cohen d = 0,566; U = 580; p = 0,013). Ezen két változón kívül, az összes többi változó tekintetében a felső kohorsz sem produkált szignifikáns változást az elő- és utófelmérés között eltelt időben. Érdemes kiemelni, hogy az utófelmérés időpontjában már végzős felső kohorsz eredményei meglehetősen szerények ahhoz képest, hogy az utófelmérést követő kb. két hónap múlva már le kellett adni a továbbtanulási jelentkezéseket. A kontrollcsoport felső kohorsz eredményeiből arra következtethetünk, hogy nem kevés olyan gimnáziumi tanuló lehet, akinek az életpálya-építési kompetenciaszintje még két hónappal a továbbtanulási (és pályaválasztási) döntés előtt sem éri el a megalapozott és átgondolt döntéshez szükséges szintet.

Mivel a pályaválasztási döntésállapot (előrehaladás a választásban) és a CFI pályainformációs igény változókban bekövetkezett szignifikáns változások a kontrollcsoportban is megfigyelhetők, a kapott eredményből nem következtethetünk megalapozottan arra, hogy ezt a kísérleti csoport esetében a pályaedukációs program okozta. A fennmaradó tíz változó esetében azonban ez megalapozottan állítható.

A „különbség a különbségekben” módszer (Difference-in-Differences) alkalmazása az előző elemzéstől részben eltérő eredményre vezetett. Számos pozitív hatás volt kimutatható, de lényegesen csökkent a szignifikáns eltérések száma. A legerősebb pozitív hatás most is az életpálya-építési kompetencia-összetevők esetében mutatkozott, és még további három változónál jelentkezett szignifikáns pozitív hatás. A kimutatható, de nem szignifikáns változások csoportjában két újabb változó is megjelent kedvező hatást jelezve, és másik kettő pedig inverz irányú változással tűnt fel (CDDQ megbízhatatlan információk, CDDQ belső konfliktusok). Az utóbbiak a CDDQ külső konfliktusok esetéhez hasonlóan értelmezhetők.

Első hipotézisünk az volt, hogy a tanulók vizsgált pályaorientációs jellemzői szignifikánsan jobbak lesznek a kiindulási értékhez és a kontrollcsoporthoz képest hat hónappal a beavatkozás után (H-3.1). A fentiek alapján első hipotézisünk részben teljesült.

Második hipotézisünk az volt, hogy a beavatkozás hatását tekintve nem mutathatók ki szignifikáns különbségek a diákok vizsgált demográfiai változói és tanulmányi eredményei függvényében (H-3.2). A Spearman-féle korrelációs teszt eredményei arra utalnak, hogy a kísérleti tanfolyam hatékonysága lényegében független a vizsgált demográfiai tényezőktől (nem, életkor, az apa és az anya iskolai végzettsége), valamint a tanulmányi eredménytől, ami a beavatkozás fontos előnyös tulajdonsága. Második hipotézisünk tehát teljesült.