A következő táblázat azokat a magánhangzóra végződő töveket veszi számba, melyek utolsó kitöltött C-pozíciója utáni V-pozíciójához nem asszociálódik A elem. Ezek a tőalakok felső tővégi magánhangzóval jelennek meg. Ha a tő szótári ábrázolása nem tartalmaz U elemet (a táblázat első oszlopa), akkor két eset lehet: ha I elemet sem tartalmaz, akkor a tővégi V-pozíció üres, azaz a tőalak mássalhangzó végűként jelenik meg (ezeket az egyszerűség kedvéért a táblázatból elhagytuk). Ha viszont kizárólag I elemet tartalmaz, ebben az esetben, ha az az első V-pozícióhoz kötődik, akkor szabad tő esetén hosszú magánhangzóként interpretálódik (sí), ha nem az elsőhöz, akkor rövidként (pl. maci, ulti). Szubminimális (kötött) tő esetén természetesen a rövid változat jelenik meg (pl. fi(am), fi(unk)). Az U elem lehet lebegő vagy kötött (ekkor kötelezően fej). Ez utóbbi csak a tő első V-pozíciójában lehetséges: ekkor a tőalak nem szubminimális tő esetén hosszú magánhangzóra végződik. Nyitótő vagy igei tő esetén v-vel bővülő tövet kapunk, nem nyitó főnévi tő esetén nincs alternáció. Nem első helyzetben az U elem nincs asszociálva, lebegő, ekkor a tőalak rövid magánhangzóra végződik (egyes nyelvváltozatokban hosszúra is végződhet). A toldalékolt alak nem mutat váltakozást nem nyitó főnévi tő esetén, azonban nyitótő/igei tő esetén v-re váltó (pl. falvak, tetvek, alvó, fekvő) vagy v-t törlő tövet (pl. borjak, fattyak, esket) kapunk attól függően, hogy a szóban forgó V-pozíció előtt egy vagy két mássalhangzó áll-e. Az igei tövek ebben az esetben nem mindig törlik az U elemet, általában v-vel bővülést tapasztalunk (pl. alkuvás, esküvés). A fenti megállapítások az I és U elemet együtt tartalmazó alakokra is ervényesek: fej U esetén az I operátor (ezek egytagú ű-re végződő tőalakok). Lebegő U esetén, ha az nem az első V-pozícióban van, akkor (a ritka vegyes hangrendű töveket nem számítva, pl. Camus, noktürn) az I elemet az előtte álló V-pozícióból kapja, így az a tővég szótári reprezentációjában nem szerepel (a táblázatban ekkor kapcsos zárójelbe tettük). Az U elem azonban lehet első pozícióban is lebegő, akkor, ha a pozíciót az I elem tölti ki (ami ekkor fej). A tőalakban az U elem nem tud interpretálódni (hiszen ehhez fejváltoztatás szükséges), ezért a tővég szabad tő esetén í-ként, szubminimális tő esetén i-ként jelenik meg. Bizonyos toldalékolt alakokban azonban a lebegő U elem megjelenik (pl. vi(het)—vivő, ill. (sír-)rí—(sírok-)rívok).