Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


-beli

A képző országnév (németországbeli, svédországbeli), szabályba foglalható korlátozással földrésznév (afrikabeli, amerikabeli) és városnév (varsóbeli, párizsbeli), intézményt jelentő alapszó (parlamentbeli, egyetembeli), művészeti ágat jelentő főnév (építészetbeli, festészetbeli), gyűjtőnevek (csoportbeli, osztálybeli) esetében termékeny. Földrész-, földtáj- és városnév esetén a képzésnek korlátai vannak: az alapszó nem lehet olyan földrész-, földtáj-, ill. városnév, amelynek locativusa külviszonyraggal (-Vn) van kifejezve: Távol-Kelet—Távol-Keleten—*távol-kelet+beli, Déli-sark—Déli-sarkon—*délisark+beli, Budapesten—*budapest+beli, Eszéken—*eszék+beli, ha viszont a locativus ragja belviszonyrag (-bAn), a képzés lehetséges: Afrika—Afrikában—afrika+beli, Ázsia—Ázsiában—ázsia+beli, Párizsban—párizs+beli, Varsóban—varsó+beli. Országnevek esetében mindig használható a -beli képző, és ez azzal magyarázható, hogy szinte valamennyi országnévnek a locativusát belviszonyraggal fejezzük ki: Olaszországban—olaszország+beli, Albániában—albánia+beli. Időtartamot jelentő szavakkal nem egyértelmű a képző produktivitása, korszakra vonatkozó szavak sem állhatnak mindig a -beli képzővel: *nap+beli, *tavasz+beli, ??év+beli, ??hónap+beli. Ugyanakkor elfogadhatóvá válhat a képzett szó, ha az időtartamot jelölő alapszó a többes szám toldalékával van ellátva, mivel a többes szám erősíti az alapszó időtartam jellegét: (az elmúlt) hónapokbeli, (a délutáni) órákbeli. A -beli tehát nem terminális inflexiós toldalék után is állhat (többes szám, birtokos személyrag). Erre példa még a falum+beli, városod+beli, utcátok+beli. Ez minden kétséget kizáróan arra utal, hogy a -beli nem tipikus képző.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave