A Waters és Deane (1985) által kifejlesztett Kötődési Q-szortírozás- (Attachment Q-Sort, AQS) eljárás az előzőekben ismertetett módszerekkel szemben nem laboratóriumi, hanem otthoni környezetben méri fel a gyermek kötődési biztonságát. Az eljárás alapja, hogy a gyermeket otthon, természetes körülmények között zajló, mindennapi helyzetekben figyelik meg, és értékelik viselkedését meghatározott szempontrendszer alapján. Az eljárást a szerzők két okból fejlesztették ki. Egyrészt azért, hogy Ainsworth családoknál folytatott megfigyelései számára létrehozzanak egy olyan szempontrendszert, amely a kötődési viselkedések – ezen belül is a közelségkeresés és az exploráció – egyensúlyának gyermekre jellemző profilját tudja felrajzolni. Ez alapján a kötődés biztonságának mértékére kívántak következtetni. A másik oka az eljárás kifejlesztésének az volt, hogy a kötődést olyan gyermekeknél is vizsgálhassák, akik számára az Idegen helyzet nem hozzáférhető, vagy nem alkalmas eljárás. Vagy azért, mert nincs rendelkezésre álló laboratórium, vagy mert a gyermek számára túlzottan nagy stresszt jelent az Idegen helyzet kiváltotta szeparációs szorongás. A Q-szortírozás-eljárás ötletét Waters és Deane Block (1961, idézi van IJzendoorn, 2004) módszeréből vették át. Ennek lényege, hogy a megfigyelhető viselkedések repertoárját kártyákra írják fel, és a megfigyelőnek ezeket a kártyákat kell elrendeznie megadott szempontok szerint. Az AQS esetében 90 kártya tartalmazza a 12-48 hónapos kor közötti gyermekek kötődés szempontjából releváns viselkedésrepertoárját. Minden egyes kártyán egy-egy specifikus viselkedés olvasható, így a 90 kártya mint egy szótár használható az értékeléshez. Az otthoni környezetben a megfigyelő először több órán át figyeli a gyermeket. Majd a kártyákat aszerint rendezi megadott számú csoportba és rangsorolja, hogy az adott kártyán található viselkedésrészlet mennyire illik a megfigyelt gyermekre. Waters és Deane eredetileg 9 csoportot hoztak létre, amelyek a biztonságos kötődésre jellemző viselkedések dimenzióit írják le. A Q-szortírozás segítségével nemcsak a dimenziókban szereplő viselkedések gyakorisági mutatója, de a dimenziók összetétele és aránya is kiszámolható. Az összesített pontszámok összevethetők azzal a kritériumövezettel, amely az „ideálisan biztonságosan viselkedő” (Waters & Deane 1985, 52.o.) gyermek profilját írja le.