Az óvodai élet minden tevékenysége tartalmaz matematikai elemet. Nemcsak a játék, hanem a mese, vers, mondóka, ének-zene, vizuális nevelés, munkajellegű tevékenységek is remek lehetőséget adnak a fejlesztésre, így a matematika a gyermekek mindennapjainak szerves részévé válik.2 Tehát célszerű minden tevékenységi formához tudatosan tervezhető, matematikai alapokra építő, játékos kiegészítést adni a tehetségígéretek számára, mely kapcsolódik az adott témakörhöz, meséhez, vershez, dalhoz stb. Természetesen nem szegregált formában, hanem a csoport egészének felajánlva a lehetőséget, engedve, hogy a gyermekek érdeklődésük szerint döntsék el, hogy szeretnének-e bekapcsolódni a játékba vagy a tevékenységbe. A gyermek a környező valóságot a maga komplexitásában kívánja felfedezni, épp ezért fontos, hogy ne összefüggések, kapcsolatok nélkül szervezzük meg a tapasztalatszerzést, mert akkor elvész. Kapcsoljuk össze az új tapasztalatot valamilyen régi ismerettel, valamint létesítsünk kapcsolatot más műveltségtartalommal, ugyanakkor teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a felfedezett matematikai ismereteket más területen is alkalmazni tudják, ilyen például a munka jellegű tevékenység esetén az asztalok megterítése.3

A naposi munka során a gyermekek számos matematikai kérdésre keresik a választ. Hányan ebédelnek az asztalomnál? Hány terítékre van szükség, ha ketten hiányoznak? Hány lapos- és mélytányérra, pohárra, kanálra, késre és villára van szükség? Gondoskodnia kell szalvétáról, kancsóról, kenyereskosárról, ha szükséges. Az eszközök helyes elhelyezéséhez elő kell hívnia tájékozódó képességét, használja a relációkat: jobbra, balra, mellé, alá, fölé. A természetes szám fogalmának alakítása, több-kevesebb, ugyanannyi fogalmának elsajátítása, kommutativitás és tranzitivitás fogalmának előkészítése, rendrakás, rendszerezés, sorozatok, szerialitás mind megjelenik.4 Fontos, hogy nem a felnőtt adja meg a munka elvégzésének stratégiáját, néhány alapszabály kivételével (egyszerre két tányért vihet, mert így biztonságos, a poharakat külön-külön szállítsa az asztalokhoz, ha egymásra halmozza azokat, elrepedhetnek). A gyermek próbálgatással kialakítja a saját sorrendjét annak megfelelően, miként tudja biztosítani az asztalánál minden társa számára az étkezéshez szükséges eszközöket. Stratégiát, tervet dolgoz ki, amelyet kivitelez, ez az önállóságra való nevelés, az önálló gondolkodás alakításának része.

Jól bevezethető az önellenőrzés gyakorlata, ami az iskolában is segítségére lesz majd. A hibákat így maga veszi észre, és megtanulja azokat korrigálni. Nem fél majd a hibázás lehetőségétől, belátja, hogy munkája, ezzel együtt a saját léte akkor is értéket képez, hasznos, ha nem tökéletes, ez az énhatékonyság érzése, a „képes vagyok rá” motiváló érzése. Folyamatosan visszajelzést kap: „értékes vagyok”, „hasznos vagyok”. Épül az önbizalma, önbecsülése. Az önbizalom abból épül, hogy először más bízik bennem, ez belsővé válik. Az önbecsülés tükörből fejlődik. Csak akkor tud megfelelően fejlődni, ha megfelelő tükröt kap, ami bátorítóan hat, és motivációt ad a próbálkozásra. A legnagyobb mozgósító erőt a tekintélyszemély tükre jelenti.5 Bizalmat adunk, ezáltal kifejezzük, hogy képesnek tartjuk őt a feladat elvégzésére.

Kapcsolható matematikai tapasztalatszerzés egy-egy élményhez, kiránduláshoz is. Ebben az esetben az élmény az, ami segíti az ismeret beépülését. Az alábbi táblázat (12. táblázat) sorra veszi az óvodai tevékenységi formákat a bennük rejlő matematikai tapasztalatszerzés lehetőségeivel.

A játékba való bekapcsolódás általában önkéntes alapon történik, de a tevékenységeket is színesíthetjük játékeszközökkel, egymás munkái ösztönző erővel hatnak a gyermekekre. Szerencsés, ha az eszközök elérhetőek a nap bármely szakában. A geometriai fogalmak kialakítása játékos formában a legegyszerűbb az óvodában. A térgeometria és a síkgeometria egyaránt előtérbe kerül. Egy-egy matematikai fejlesztést célzó játék esetében a természettel való kapcsolat is fellelhető. A gyermekek természetszeretete vitathatatlanná válik, ahogy egy élettelen Lego-építménybe vagy tangram figurába belelátnak egy-egy állatot. Rekonstruálják annak külső jegyeit, majd a szerepjáték során belső tulajdonságokkal is felruházzák. Játék közben előkerülnek természettudományos ismereteik is (mit eszik a nyúl, hogyan mozog stb.). Ez is jól mutatja, hogy a matematika nem választható el a környezeti neveléstől. Egy-egy matematikai játék kapcsán más területekkel való koncentráció is megjelenik, hiszen mindenben fellelhető a matematika.

Azokban a lakásokban, ahol a gyermek eléri a tükröt, nem véletlenül maszatos, ugyanis leköti a gyermekek érdeklődését. Komoly geometriai tapasztalatokat alapozhat meg a tükörrel való tevékenykedés, természetesen rejtett formában, az ő képességeiknek megfelelően, mint a tárgytávolság, képtávolság fogalma. Megtanulhatják a gyermekek a kétoldali tükör használatát is már az óvodában. A gyakorlatok során megtapasztalják, hogy minden alakzat tükrözhető, de nem minden alakzat tükrös. Térbeli alakzatokat is kirakhatunk és tükrözhetünk. A saját munkájukat le is ellenőrizhetik a tükör segítségével. Az önellenőrzés a matematika területén kiemelten fontos. Rá lehet vezetni a gyermekeket, hogyan kell az esetleges tévedéseket, hibákat kijavítani, ezáltal bátrabban vágnak neki a nehezebb, kihívásokat jelentő, gondolkodásra késztető játékoknak is.