Mandl József (szerk.)

Biokémia

Aminosavak, peptidek, szénhidrátok, lipidek, nukleotidok, nukleinsavak, vitaminok és koenzimek


5.6.2. D-vitamin

A D-vitamin gyüjtőnév, több hasonló alapszerkezetű, kémiailag különböző, de azonos biológiai hatású vegyületet jelölnek vele. Az ergokalciferol azaz a D2-vitamin (5.23. ábra) az egyik fontos D-vitamin hatású vegyület, amely az élesztőben található ergoszterin ultraibolya fénnyel végzett besugárzása hatására jön létre. A kolekalciferol (D3-vitamin) a 7-dehidrokoleszterinből képződik a bőrben (5.24. ábra). Az átalakulás fotoizomerizáció, szintén ultraibolya fény hatására következik be, ezt követi egy spontán izomerizáció és így alakul ki a végleges forma a kolekalciferol. Mint látható az ergokalciferol és a kolekalciferol nem szteránvázas vegyületek, de azokból egy kötés felhasításával származtathatók. A D-vitamin a májban (C-25), majd a vesében (C-1) hidroxilálódik. A képződő 1α, 25-dihidroxi-kolekalciferol és az 1α, 25-dihidroxi-ergokalciferol hormonhatású vegyületek, amelyek fokozzák a bélhám sejtek Ca2+ felszívódását, továbbá elősegítik a csontokban a Ca2+ beépülését.
 
 
 
D-vitamin ajánlott napi adagja csecsemőknek és gyermekeknek 10 μg, felnőtteknek 5–10 μg. Előfordulása: halmáj. Hiánya esetén gyermekkorban a rachitis (angolkór) alakul ki, ami a csontdeformitások mellett, a légutak és a tüdők fertőzésekkel szembeni ellenállás csökkenésével, valamint csökkent izomtónussal járó betegség. Hiányára felnőttkorban a csontok lágyulása és deformálódása jellemző.

Biokémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 712 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/mandl-biokemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave