Mandl József (szerk.)

Biokémia

Aminosavak, peptidek, szénhidrátok, lipidek, nukleotidok, nukleinsavak, vitaminok és koenzimek


2.8. Oligoszacharidok

Ha a cukor molekula kettőnél több, de 10-nél kevesebb monoszacharid egységet tartalmaz, akkor ezeket a vegyületeket oligoszacharidoknak nevezzük.
Oligoszacharidok a növényvilágban gyakoriak, az állatvilágban, az emberekben az oligoszacharidok például a tejben levő, 4-6 monoszacharid-egységből álló oligoszacharidok, a vércsoport-glikoproteinek, egyéb glikoproteinek és a gangliozidokban előforduló oligo-szacharidok esetében jelentősek.
A félacetálos hidroxilcsoport – ezt már a monoszacharidok reakcióinál is megbeszéltük – rendkívül reakcióképes. A teljes acetál képzésekor, a glikozidok kialakulásakor a glikozidos hidroxil egy másik hidroxillal, vagy pl. egy amino csoporttal vízkilépés közben reagálhat. Ha a glikozidos hidroxil
  • egy másik monoszacharid alkoholos hidroxiljával reagál akkor oligo, esetleg poliszacharidok keletkeznek, amelyekben a két, vagy több monoszacharid egység O-glikozidos kötéssel kapcsolódik egymáshoz.
  • egy másik, nem szénhidrát molekulával reagál és így ennek a molekulának az amino csoport N, vagy az alkoholos hidroxil O atomja révén alakul ki a glikozidos kötés, akkor N-glikozidokat, avagy O-glikozidokat kapunk a reakciót követően termékként.
 
Az ilyen molekulákat a kötésben megtalálható glikozidos kötés alapján nevezik el, az ezt a kötést létrehozó cukor nevének felhasználásával (pl. glikozid, galaktozid stb.). A nem szénhidrátot tartalmazó részt aglikonnak nevezik. A gyógyszerek között többször találkozhatunk N-, vagy O-glikozidokkal.

Biokémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 712 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/mandl-biokemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave