Mandl József (szerk.)

Biokémia

Aminosavak, peptidek, szénhidrátok, lipidek, nukleotidok, nukleinsavak, vitaminok és koenzimek


3.6.1. Szfingofoszfolipidek (szfingofoszfatidok)

Szfingomielin
A legelterjedtebb szfingofoszfolipidek – és egyátalán szfingolipidek – a szfingomielin-ek, amelyeknek „második” alkoholkomponense kolin. Egy adott szfingomielin egy adott ceramid foszforilkolin származéka. A ceramidok a szfingolipidek bioszintézisének közti termékei, kis mennyiségben a sejtekben szabadon is előfordulnak. A szfingomielinek a biológiai membránok állandó alkatrészei, arányuk a membránfoszfolipidek között 5–15%. A glicerofoszfatidokhoz hasonlóan amfipatikus jellegűek, vizes oldatokban micellákat képeznek. Poláros (hidrofil) „fej” részük neutrálishoz közeli pH-nál 1 negatív és 1 pozitív töltést tartalmazó ikerionként viselkedik, ugyanúgy mint a foszfatidil-kolin megfelelő része (azaz a nettó töltésszám itt is nulla). A szfingomielinekben (és általában a szfingolipidekben) a kettős szénhidrogén láncból álló „láb” részt hosszúszénláncú, legfeljebb 1 kettőskötést tartalmazó zsírsavak alkilláncai képezik. A viszonylag nagyfokú „telítettség” miatt a szfingomielinek a membránok viszkozitását csökkentik.
 
3.14. ábra. Felül: szfingozin (4-szfingenin), középen: ceramidok, alul: szfingomielinek szerkezeti képlete

Biokémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 712 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/mandl-biokemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave