Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Aspektus és relatív időviszonyítás

Az eddig elmondottakból úgy tűnhet, hogy elemzésünk figyelmen kívül hagyja a két képző relatív időviszonyítási jellemzőit, ám ez nincs így. Az ugyanis kétségtelen tény, hogy az -Ó képzős igenevek elsődlegesen az egyidejűséggel, a -(V)(t)t képzősök pedig elsődlegesen az előidejűséggel hozhatók összefüggésbe. Annak ellenére, hogy ezek a megfelelések nem tekinthetők a képzőhasználatot alapvetően meghatározó elveknek, bizonyos esetekben mégis fontos szerepük van. Megközelítésünknek a képzők relatív időviszonyítási jegyeit is megfelelően figyelembe vevő, teljes változata a következő. Ha a két képző kiegészítő eloszlásban van (az ÁAI és a tranzitív esetben), akkor mindkét relatív időviszonyító értelmezéssel összeegyeztethetők. Ha viszont a funkciókiosztási elvek eredményeként használatuk átfedést mutat a megcélzott jelentésben (amikor PAI igékhez kapcsolódnak), akkor az időviszonyító jegyeik határozzák meg, hogy mikor melyiket kell használni. A kiegészítő eloszlásban lévő ÁAI és a tranzitív eseteket már bemutattuk, vö.: (23), (24) és (25), ezért az alábbiakban az átfedést tartalmazó PAI esetet vesszük szemügyre.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave