Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az igekötős igék létrehozása

Az igekötős igék képzése is a szóalkotáshoz tartozik, amely néha a szóképzéssel, néha pedig inkább a szóösszetétellel mutat rokonságot, ennek ellenére egyikhez sem sorolható, mivel a képzés eredménye sem nem képzett, sem nem összetett szó. Az eredmény a szintaxis szempontjából nem viselkedik szóként. Az igekötős igék lexikai egységek, amelyekben az igekötő és az alapige között szoros szemantikai kapcsolat áll fenn. Első feladatunk tehát annak a kérdésnek a tisztázása, hogy az igekötős igék képzése hogyan helyezhető el az alaktanban. Az igekötős igék képzése nem azonos az igekötő szóképző funkciójával, ti. az igekötő szóképző funkcióját a hagyományos felfogás is az igekötő egyik funkciójának tekinti, ezt a funkciót azonban eléggé szűken értelmezi. E szerint a felfogás szerint szóképző funkcióról általában akkor beszélhetünk, amikor vagy (a) az alapige nem létezik, vagy (b) az igekötős ige és az alapige vonzatkerete különbözik, vagy (c) az igekötős ige jelentése az alapigéhez képest megváltozik. Az első esetre példa a meghonosodik—*honosodik, megnáthásodik—*náthásodik, megsüketül—*süketül, megvendégel—*vendégel, megözvegyül—*özvegyül, meginterjúvol—*interjúvol, megskalpol—*skalpol, megsokszoroz—*sokszoroz, megkétszerez—*kétszerez. A bázisige alapszava lehet melléknév, főnév, számnév. A második csoportba tartozó igék közül említsük meg az ajándékoz vki vmit vkinek—megajándékoz vki vkit vmivel, rak vki vmit vmire—megrak vki vmit vmivel, mosolyog vki vmin—megmosolyog vki vmit/vkit, pályázik vki vmire—megpályázik vki vmit, botlik vki vmibe—megbotlik vki vmiben igepárokat. A harmadik csoportba sokféle ige tartozik: gondol—meggondol, beszél—megbeszél, fázik—megfázik, hív—meghív, erőszakol—megerőszakol, nyugtat—megnyugtat. Amíg az első két csoport formailag is körülhatárolható osztályokat alkot, a harmadik csoport nem definiálható pontosan. Az aspektus- és az akcióminőség-képzés is jelentésmódosulással jár, a jelentésváltozás mint kritérium alapján tehát az ily módon létrejött igéket is ebbe a csoportba kellene sorolnunk. Márpedig éppen ilyen igét ebben a csoportban nem találunk, a jelentésmódosulás ezek szerint nem az aspektusra és akcióminőségre vonatkozik.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave