Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A tönkre + magát kapcsolhatósága a tönkre (+ magát) második jelentésében

A tönkre igekötő második jelentésében (kimerítőség (exhausztivitás): ’kimerülésig/kifáradásig’) intranzitív vagy intranzitív használatú igékkel fordul elő, kizárólag a magát visszaható névmással mint áltárggyal együtt, például tönkre+dolgozza, tönkre+tanulja, tönkre+eszi stb. magát. (A tönkre igekötő kapcsolódási feltételei ebben a használatban megegyeznek az agyon (+ magát) harmadik jelentésében tapasztalt kapcsolódási feltételekkel.) Ezekhez az igékhez ilyen parafrázist adhatunk: ’annyit (= olyan sokat) dolgozik, tanul, eszik stb., hogy az káros: azzal (majdnem/esetleg) kárt okoz magának/tönkreteszi magát’, ill. ’nagyon sokat dolgozik, tanul, eszik stb., és ez káros’. Míg a tönkre igekötőt első jelentésében tartalmazó cselekvésigék a cselekvést úgy ábrázolják, mint ami valaminek vagy valakinek az állapotára hat (szokásosan kétargumentumú tranzitív igék), addig az intranzitív dolgozik, ill. intranzitív használatú tanul, eszik stb. igék esetében a tönkre + magát használata arra teszi a hangsúlyt, hogy a valamilyen módon túlzásba vitt cselekvés közvetetten magára a cselekvőre is (károsan) hathat. Mivel a károsodás/tönkremenés ezekben az esetekben inkább csak lehetséges, mint valóságos perspektíva, a tönkre elem jelentésében a károsodás már egyszerűen csak a cselekvő kimerüléseként, kifáradásaként értelmeződik.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave