Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az instrumentalis

Az olyan igék esetében, amelyeknek kettőnél több a vonzatuk, első pillantásra eléggé változatos kép tárul elénk. A harmadik vonzat igen gyakran az instrumentalis, pl. ellát vkit/vmit vmivel, fest vmit vmivel, fűt vmit vmivel, borít vmit vmivel, világít vmit vmivel, kereskedik vki vmivel. Az ezekből képzett főnevek egyike-másika lehet eseményjelentésű is. Vö. festés/borítás/fűtés közben, de ?ellátás/világítás közben és *kereskedés közben. A tárgyi vonzatnak megfelelő szemantikai argumentum néha megjelenhet, néha meg nem: *városellátás, *országellátás, de szobafestés, falfestés. Az utóbbi két esetben az összetett szó átalakítható birtokos szerkezetté: a szoba festése, a fal festése, ahol a birtokos egyértelműen a deverbális főnév tárgyi argumentuma. A következő esetekben viszont az előtag látszólag az alaptag instrumentalis szerepű argumentuma: húsellátás, energiaellátás, kenyérellátás; márványborítás, rézborítás; olajfűtés, fafűtés; olajfestés; villanyvilágítás. Kétségtelen, hogy ezek az összetett szavak instrumentalis + ige szerkezettel egyenértékűek: villannyal világít, márvánnyal borít, olajjal tüzel. Más szóval, melléjük állítható instrumentalisi vonzatot tartalmazó igei szerkezet. Azokban az esetekben, amikor az alaptag ’komplex esemény’ jelentésű, az előtag szintaktikai értelemben is instrumentalis szerepű argumentum, amikor az alaptag ’egyszerű esemény’ jelentésű, az előtag az alaptag eseményszerkezete alapján kapja az instrumentalisi szerepet; végül amikor az alaptag ’eredmény’ jelentésű, akkor nincs eseményszerkezete, az előtag és az alaptag közötti viszony tehát csak az összetétel előtörténete alapján határozható meg. Az utóbbi csoportba tartozik a márványborítás, rézborítás, amelyek egyike sem eseményjelentésű, viszont a márványborítás a márvánnyal való borítás eredménye, és a rézborítás a rézzel való borítás eredménye. Az összes többi említett esetben, úgy tűnik, az alaptag ’egyszerű esemény’ jelentésű, ennek következtében van eseményszerkezete, s az előtag és az alaptag közötti viszony az eseményszerkezet alapján értelmeződik. Tehát különböző módokon ugyan, de az említett összetett szavak mindegyikében szemantikailag az előtag az utótag instrumentalis szerepű elemeként jelenik meg.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave