Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az igeragozás

Az igét a magyarban az alábbi kategóriák szerint ragozzuk: személy, szám, határozottság, idő és mód. A személy kategória az ’1. személy’, ’2. személy’, ’3. személy’ morfémákat (morfológiai tulajdonságokat), a szám kategória az ’egyes szám’ és ’többes szám’ morfémákat, a határozottság kategóriája a ’tárgyas (határozott tárgyú)’ és ’alanyi (határozatlan tárgyú, általános)’ morfémákat, az idő a ’jelen idő’ és ’múlt idő’ morfémákat, végül a mód kategória a ’kijelentő mód’, ’feltételes mód’ és ’felszólító mód’ morfémákat tartalmazza. Az igének e morfémák szerinti toldalékolásával jön létre az igei paradigma. Az igei paradigma ezek szerint az alábbi alakokat tartalmazza: jelen idő általános ragozás, jelen idő tárgyas ragozás, múlt idő általános ragozás, múlt idő tárgyas ragozás, feltételes jelen általános ragozás, feltételes jelen tárgyas ragozás, felszólító mód általános ragozás, felszólító mód tárgyas ragozás. A főnévhez hasonlóan ebben az esetben is azt mondhatjuk, hogy egy adott ige összes szóalakjai alkotják ennek az igének a paradigmáját. Az egyes kategóriák külön-külön is meghatározhatnak egy-egy paradigmát, pl. a tárgyatlan igék jelen idejű alakjai is paradigmát alkotnak. Hasonlóképpen paradigmává szerveződnek a tárgyas igék jelen idejű általános ragozású alakjai. Ha az utóbbiakat mikroparadigmának nevezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az igei paradigma (a ’makroparadigma’) mikroparadigmákból tevődik össze. A magyarban a tárgyas igék esetében a jelen időben és a feltételes módban két kategória kell a mikroparadigma meghatározásához.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave