Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Egyeztetés és esetadás

Ebben a részben a Bevezetésben (12.1.) bemutatott mondattani modell technikai keretei közt adunk elemzést arról, hogyan jut érvényre az előző pontban megfogalmazott általánosítás. Az ebben a modellben általánosan elfogadott módon feltesszük, hogy a mondatokban létezik egy projekciós tartomány, amely a tárgyi szerepű elem, valamint az ige bizonyos jegyeinek ellenőrzésére-egyeztetésére szolgál—ez a 12.3.3. pontban már tárgyalt AgrO projekció. Joggal élhetünk azzal a feltevéssel, hogy az ige ebben a tartományban veheti fel a tárgyához való viszonyát jelző tárgyi egyeztető morfémát, a tárgyas ragozás jelölőjét, és ezáltal itt kell—szintaktikai fej és specifikáló közti konfigurációs viszonyban—egyeztetnie a tárgy megfelelő tulajdonságával. E tulajdonság, mint a fenti alrészekben beláttuk, a tárgy kategóriáját érinti: a tárgynak DP-projekcióval kell rendelkeznie ahhoz, hogy a tárgyi egyeztető morféma jelölt értékét vehesse fel az ige. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért eltekintünk az esetrag által projektált KP-buroktól, azt hipotetizálva, hogy ez a projekció vagy eltűnik, vagy átlátszóvá válik a szintaktikai eset-jogosítás során.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave